Interjú

„Akinek nem tetszik, továbbmegy”  

Ökrös Zoltán „Sztojka” utcazenész

Zene

Budapest belvárosában találkozhatunk vele és különleges hangszerével, a villanyciterával. Már kisgyerekként rabul ejtette a zene, az utcán öt éve kezdett játszani, mostanra javarészt ebből él. Első szerzői lemeze a napokban jelent meg.

Magyar Narancs: Hogyan indult a zenei pályád?

Ökrös Zoltán: Hétéves koromban a szüleim beírattak egy zeneiskolába a szülővárosomban, Tiszafüreden. A szintetizátort választottam fő hangszeremnek, bár akkoriban még nem is tudtam, mit jelent ez a szó, de valahogy jól csengett. A tanárom viszont villanyciterával is foglalkozott, és miután 14 évesen elvégeztem az alapfokú művészeti iskolát, megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem velük játszani az Újszülött Zenei Műhely nevű együttesükben. Örömmel csatlakoztam hozzájuk, kaptam is egy kölcsönhangszert, amely „Sztojka-hangolású” volt. Ez Sztojka Mihály brácsásra utalt, akinek a hangszerén háromból az egyik húr egy oktávval mélyebbre volt hangolva. Az én citerámon is ezt a megoldást alkalmazták, és amikor az elején még nem tudtuk megjegyezni egymás nevét, elkezdtek így szólítani, aztán rajtam ragadt. Azóta is rendszeresen fellépek velük.

MN: Mit kell tudni a villanyciteráról?

ÖZ: Magyarországon nem nagyon van kultúrája, mindenki a hagyományos, népi citerát ismeri. Ez annak a történetnek a folytatása, hogy ha életben akarjuk tartani a magyar nemzeti értékeket, akkor engednünk kell, hogy modern alakot vegyenek fel. A hagyományos citera akkor lenne korhű, ha még mindig mezítláb vagy lovas kocsival járnánk. Az elektromos társa viszont ma már pódiumhangszerként funkcionál, a gitárhoz vagy a hegedűhöz hasonlóan bármilyen darab eljátszható rajta.

MN: Utcazenélni mikor kezdtél?

ÖZ: 2016-ban kezdődött, miután a családommal Budapestre költöztem. Az egyik tanítványom javasolta, aki már korábban itt élt, és bejött neki. Az ajánlásának köszönhetően én is kedvet kaptam hozzá, persze eleinte még dolgoztam mellette. Folyamatosan kísérleteztem, mi tetszik az embereknek, hol és mikor érdemes játszani. Egy ponton aztán úgy éreztem, menni fog főállásban is, onnantól csak ezzel foglalkozom. Ma már megélek belőle, bár persze vannak erősebb és gyengébb időszakok. Az időjáráson is sok múlik, ahogy a járókelők hangulatán és az enyémen is. Napi 2–3 órát szoktam kint lenni, néha heti három, máskor hat napon.

MN: Ért már valami atrocitás akár a hatóság, akár más emberek részéről?

ÖZ: Előfordult, hogy megbüntettek 150 ezer forintra, mert nem volt engedélyem. Itt szerintem a szabállyal van a baj, mivel engedélyt csak egy konkrét helyszínre, hosszabb időtartamra lehet igényelni. Az pedig nem életszerű, hogy mondjuk egy hónapig mindig ugyanott játsszak, hiszen nemcsak én, hanem az arra járók is hamar ráunnának. Van néhány rendőr és közterület-felügyelő, aki rendszeresen megfenyeget, hogy ha még egyszer meglát, komolyabb szankcióra számíthatok. De ez sem annyira jellemző, igazából a hatóságoknak és az embereknek is leginkább az aktuális hangulatától függ, mennyire értékelik, amit csinálok. Mindig csak az adott napon döntöm el, hova megyek ki zenélni, és az is gyakran előfordul, hogy menet közben helyszínt változtatok. Leggyakrabban a Széll Kálmán téren, a Corvin-negyednél, a Jászai Mari téren, Újbuda-központnál, illetve időnként a Margit híd budai hídfőjénél és Újpest-központnál vagyok megtalálható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.