„Nem más ez, mint két és fél óra zene a régi istenek társaságában, s megfigyelhetjük a Rajna sellőinek vízi flörtjét Alberichhel, a törpével. A gyűrű elrablásának oly izgalmas történetéről van szó, melyben Wotan, az istenek ura úgy viselkedik, mint Ponson de Terrail egyik hőse, aki olvasta Az Ezeregyéjszaka meséit. Az a lángolás… az a villogás… az a folyamatos zajkeltés! Vannak benne két és fél méteres óriások, ötvencentis törpék (ahogy az kell), és az egész egy előzékeny szivárványból képzett lépcsővel végződik, melynek segítségével az istenek hazatérnek otthonukba (egy szivárvány természetesen sokkal szebb, mint egy lift, viszont sokkal többe is kerül). Íme, a modern tündérvilág, minden körítésével együtt. Nem hiányzik a tündérmesékből kihagyhatatlan komikus figura sem, akit ezúttal a dörzsölt és mindenkit beáruló Loge alakít; ő később (A walkürben) tűzkoszorúval veszi körül Brünnhilde ádáz erényét. Chevillard úrnál ez a tündérmese sajnos díszletek nélkül zajlik le, így nem látunk mást, mint egy igen megfontolt urat frakkban, amint Wotan fenyegető dárdáját egy szerény kotta fölött lóbálja. A látvány elég zavarba ejtő, és nem is túl mutatós.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
