Koncert

Asikides & Tal Ben Ari

  • Kovács Bálint
  • 2012. augusztus 2.

Zene

Jó, hogy nem kell új címkét létrehozni a barcelonai Asikides zenéje számára, mert annál, hogy world music, semmi sem fejezi ki jobban a lényegét. Összejött egy görög lantos, egy olasz bőgős, két spanyol perkás és egy jemeni születésű izraeli énekesnő, hogy hazáik dallamain kívül mindenféle mediterrán, örmény, török és közel-keleti zenéket játsszanak úgy, hogy közben észrevétlenül a világzene sok fajtája - a balkáni, a fado vagy a klezmert már csak nyomokban tartalmazó izraeli - is behallatsszon a dalaikba. (És az argentin gitáros meg a venezuelai hegedűs a magyarországi miniturnéra nem is kísérte el a zenekart.) Le lehetne ebből szűrni sok mindent a kortárs világzene trendjeire vonatkozóan, de az Asikidesben az a jó, hogy az embernek eszébe sem jut ilyesmi: a végeredmény van annyira meggyőző és izgalmas, hogy ne legyen szükség mellébeszélésre.

És erről nem kis részben Tal Ben Ari tehet, akiről nehéz úgy írni, hogy ne használjunk olyan közhelyeket, mint a "simogató hangú" vagy az "elbűvölő kiállású"; ha csak a tehetségén múlik, sokra kell, hogy vigye még. Erős, magas hangját jól egészíti ki a zenekarvezető Yannis Papaioannou mély orgánuma, s erre jó érzékkel rá is játszanak; néha pedig az ütőhangszerek egy részét kezelő Alberto Perez is mikrofonhoz jut - mintha egy müezzin hangja véletlenül egy spanyol hippibe tévedt volna. Az Asikides dalai nem mindig fülbemászóak, de dallamaik vagy, ha tetszik, harmóniáik lényegében tökéletesek, kellően változatosak, s a viszonylag kevés hangszeren tehetséges profik játszanak; a szóló a különleges, félkilósnak tűnő, de egy teljes ütőszenekar hangján megszólaló iráni dobon nem átlagos tudásra utal.

Tal Ben Ari csak a ráadásszám „u alatt énekelteti meg a közönséget, s ettől máris sokkal jobb lesz a hangulat; ha kicsit dolgoznának még a kommunikáción a közönséggel, tényleg egyetlen rossz szót sem lehetne mondani róluk.

Kultkikötő, Balatonföldvár, július 19.


Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.