Gyász

„Az enyém nem az”

Baksa-Soós János és a Kex legendája

Zene

A közösségi oldalakon Baksa-Soós János halálhíréhez sokan csak annyit írtak: „elszállt egy hajó a szélben”, s ezzel akaratlanul is felkanyarodtak a képzőművész-performer emlékezetének már rég kijelölt útjára.

Az Elszállt egy hajó a szélben Baksa-Soós zenekarának, a Kex együttesnek a dala, azé a Kexé, amely mindössze másfél évig működött, de már több mint negyven éve hozzátapadt a „legendás” jelző. A Kexnek volt talán egy nagylemezre való – változó színvonalú – száma, amelyek közül az Elszállt egy hajó… és a Család című dal kislemezre került, emellett az együttes látható volt Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! című filmjében. Mondhatnánk, hogy ez szinte semmi, de ahhoz képest, hogy akkoriban a Táncdalfesztivállal összeegyeztethetetlen zenekarokat – az Illés/Metró/Omega hármast leszámítva – a lemezgyár közelébe sem engedték, nem is várhatnánk mást. Az kétségtelen, hogy a Kex-kislemez két dala egyedi hangzású volt az akkori magyar könnyűzenében, de a Kex nem a zene miatt, és nem is a szöveg miatt vált legendássá; kizárólag Baksa-Soós János személye, a maga teljességében soha meg nem örökített színpadi (sőt színpadon kívüli) jelenléte és megnyilvánulásai bírtak mítoszteremtő erővel, már az együttes működése idején is. Míg a korabeli együttesek frontemberei – legyen szó Zoránról, Kóbor Jánosról vagy éppen Szörényi Leventéről – jól megtanult szövegekkel, begyakorolt gesztusokkal, a korabeli nyugati fotókról ellesett mozdulatokkal hódították meg rajongóikat, Baksa-Soós ennek „a lazán karót nyelt” manipulációnak volt ellentéte. A visszaemlékezések szerint a Kex-koncertek közönsége semmi másban nem lehetett biztos, csak az énekes váratlan húzásaiban, így a „beatkoncertként” beharangozott fellépések egyszemélyes mutatványokká váltak. Baksa-Soós gúnyolódásának tárgya a párttitkár éppúgy lehetett, mint az „év szövegírója”, de ha úgy jött ki a lépés, az egész közönségből hülyét csinált, miközben a nézők legfőképp azon gondolkodhattak el, hogy létezik olyan ember 1970-ben, Magyarországon, aki mindent megengedhet magának, aki gátlástalanul szabad. De Baksa-Soós János megnyilvánulásainak igazából semmi köze nem volt a rock forradalmához vagy 1968-hoz, sokkal több Naszreddin Hodzsához, Till Eulenspiegelhez. Noha az említett Mészáros Márta-filmben van egy apró snitt egy igazi Kex-koncertről (Baksa-Soós összevissza rohangál a nézőtéren és fotózza a közönséget), őt mint „jelenséget” sokkal jobban megérthetjük Tarkovszkij Andrej Rubljovjának Csepűrágó című epizódjából. Már csak azért is, mert a jelenet végén a csörgődobos mókamestert megverik, majd elviszik a katonák.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.