Lemez

Bogarat a fülbe

The Bug: Angels & Devils

  • - minek -
  • 2014. november 2.

Zene

Kevin Martin a brit zenei élet jeles veteránja – legfeljebb felállásukban hagyományos együttesei és vegyes műfajú, rendre rendhagyó produkciói felsorolására kevés lenne az oldal. Sok más mellett azért is övezi jelentős respektus Martint, mert kivételes szenzibilitásának köszönhetően előjelezte a kétezres évek basszusközpontú zenei robbanását – ebből a szempontból is érdemes újrahallgatni a még 1995-ben összerakott, remek Macro Dub Infection című válogatást (meg annak folytatását). The Bug néven 1997 óta adja ki a maga dub, hiphop, dancehall, grime, indusztriál s idővel dubstep beütésű zenéit. Mostanáig négy albumot publikált: a 2008-as London Zoo például szinte újradefiniálta az elektronikus tánczene eme formabontó, szinkretikus és kissé sötét tartományát. A frissen megjelent, beszédes című Angels & Devils egyszerre retrospektív és előre tekintő. A zenei hatások, idézetek, az általa is kiötlött/favorizált lelemények valóságos gyűjteménye – mindez a Martinra oly jellemző, egyedi kézjegyekkel prezentálva. Remek album, ahol szinkronban és egymást követve lehet jelen a törődött szépség és az ihletett zenei brutalitás. A lemezt jó eséllyel lehet két térfélre osztani, bár ahogy az első fele sem egyértelműen angyali, úgy a második adagtól sem kell feltétlenül elkárhozni: rengeteg oda-vissza utalás köti össze ez egyes részfejezeteket. Egy szinte megkapó számmal, a Liz Harris (alias Grouper) vokálján elővezetett triphopos Voiddal indul az album: finom lüktetés és szinte éteri foszlányokra hulló énekhang jellemzi, amihez képest persze minden további folytatás erősnek hat – de az Inga Copeland fátyolos, füstös tónusát kihasználó Fall azért hangulatilag is tökéletesen kapcsolódik a felütéshez. A pattogós tempó a Miss Reddel lemezre vett Mi Losttal indul – az ízes jamaicai zsargonban elővezetett kántálás lecsengve visszhangzik később a Gonjasufi által felsuttogott Save Me-ben. De utána nincs irgalom: hat igazi röfögős-recsegős istennyila jön a grime-hagyomány legszebb perceit felidéző, géppuskaszerű alapokkal, mikrofonba köpött-üvöltött szavak kíséretében – az e tekintetben vezető bűnelkövető Flowdan mellett hallatja hangját a régi munkatárs Warrior Queen, Manga és Stefan Burnett a sajnos már nem létező Death Grips duóból. A személyes és társadalmi természetű dühtől, no meg káromkodástól kicsattanó sorok, a zenés kutyaugatással kísért kopogós rímek hallatán voltaképpen jólesik a lemez majdnem simogató elejére ugratni – ebből a szempontból a Bug-album egy látszólag önmagát tápláló, tökéletes zenei perpetuum mobile.

Ninja Tune/Neon Music, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.