HANGADÓ - Lemez

Cérnakesztyűben

Ji Goldberg-variációk-felvétele

  • - kling -
  • 2018. június 10.

Zene

Feltúrom az egész internetet, mire megbízható infókra bukkanok a fiatal dél-koreai születésű srácról.

A zavart az okozza, hogy hol művésznevén, Ji (ejtsd: Dzsí), hol teljes nevén, Ji-Yong Kim szerepel, és időbe telik, míg rájövök, ugyanarról a pianistáról van szó. Izgatottságom annak szól, hogy (ha jól tudom) Glenn Gouldhoz hasonlóan Ji az, aki elsőként egy Goldberg-variációk-felvétellel kopogtat a halhatatlanság kapuján.

Az én füleim Glenn Gould Goldbergjén nőttek fel, az elmúlt 25 évben alig telt el hónap, negyedév, hogy ne hallgattam volna meg legalább egy részletét. Szóval nem költői túlzás, hanem papírszáraz tény, hogy több százszor fordult meg a korong a lejátszómban. Éspedig éppen az ominózus 1955-ös felvétel, amivel a kanadai pianista interpretációs forradalmat robbantott ki. Nagyobbat, mint amiről később a barokk muzsikát eredeti hangszereken új életre keltő régizenészek valaha is álmodni mertek volna. Gustav Leonhardt vagy Pierre Hantai történethűséget kergető csembalójátéka nem felébresztette, hanem egyenesen kómára ítélte Csipkerózsikát. Míg ugyanis Glenn Gould ’55-ös felvétele ma is kortársunkká teszi Bachot, addig az említett hisztérikus csembalisták korhű írógépelése legfeljebb lábjegyzetként szerepelhet a Goldberg-variációk interpretációtörténetében.

Szóval gondolhatják, hogy számoltam a napokat, míg megérkezett a CD. Amikor végre a kezemben tartottam, csodálkoztam is, meg nem is. A borító trendissimo, simán poplemeznek nézném, ha nem szerepelne Ji portréja fölött Bach neve. A hátsó borítón viszont Bach homlokán virít a Ji név. Miközben a lejátszó zümmögve magába szívja a kis korongot, arra gondolok, ez vajon hübrisz a zongorista részéről, vagy az azonosulás iránti vágy kultikus kifejezése. Jó, az is lehet, hogy esélye sem volt beleszólni az ügybe, szóval ezen nem rugózom tovább.

De aztán mégis. Hiszen ezzel Ji (vagy a marketingese, mindegy) ezt az irodalmi közhelyet mantrázza: Bovaryné én vagyok (Gus­tave Flaubert). Bach én vagyok, rikoltja Ji, a kísérőfüzet az üzenetet még meg is fejeli ezzel a felirattal: J(i). S. Bach, a gyengébbek kedvéért.

Gould a felvétel idején 23 éves volt, Ji most 26. Hatvanhárom év telt el a két rögzítés között. Ugyanazt a húzott verziót játszották lemezre mindketten, az ária témájára írt 30 variációt. Amúgy valószínűleg erre utal vizuálisan Glenn Gould debütáló lemezének borítóján a sok kicsi Glenn Gould, 30 apró filmkocka, amely vélhetően a hangfelvétel kulisszatit­kai­ba enged bepillantást.

Gould futamideje 39 perc 19 másodperc, Ji ugyanazokat a hangjegyeket 60 perc 26 másodpercre nyújtja.

A tempóbeli jelentős különbség rögtön a variációk alapjául szolgáló áriában tapintható. Gould játéka bő fél évszázad távlatából is vérpezsdítőbb, mint Ji mélázása, patetikus szünetei, lassú tovagördülései, az utolsó két hang közötti szünet műmájer, hatásvadász kitartottsága. Modoros tempóban, frazeálásban, a hangok megformálásában. Gould virtuozitása nyersebb, direktebb, lázasabb, több századik hallgatásra is tartogat valami meglepőt. Ji is minden ütemben meglep, de amikor tizedszerre pörög végig a lemez, kezdem kiismerni hatásvadász mechanizmusát. Virtuozitása színtiszta magamutogatás, amivel nincs semmi baj, hiszen tényleg a gouldi magasságokat ostromolja. De Gouldhoz képest mintha cérnakesztyűben nyúlna a billentyűkhöz, valahogy nincs igazi tétje, tartalma, anyaga, szövete a játékának. Gyönyörű a zongorahang, amit produkál, csodálatos a szólamok plaszticitása, amit kifarag, de ahogy a lassú és gyors tempókat egymás ellenében végletesen kijátssza, na, ott érhető tetten a mindenáron újat mondani akarás izzadságszagú igyekezete. Még ha ő lenne Glenn
Gould reinkarnációja, akkor is az eredetit hallgatnám filmszakadásig. De közben drukkolok, hogy ő legyen. Glenn Gould meghaladhatatlan, Ji megkerülhetetlen.

Warner Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.