HANGADÓ - Lemez

Cérnakesztyűben

Ji Goldberg-variációk-felvétele

  • - kling -
  • 2018. június 10.

Zene

Feltúrom az egész internetet, mire megbízható infókra bukkanok a fiatal dél-koreai születésű srácról.

A zavart az okozza, hogy hol művésznevén, Ji (ejtsd: Dzsí), hol teljes nevén, Ji-Yong Kim szerepel, és időbe telik, míg rájövök, ugyanarról a pianistáról van szó. Izgatottságom annak szól, hogy (ha jól tudom) Glenn Gouldhoz hasonlóan Ji az, aki elsőként egy Goldberg-variációk-felvétellel kopogtat a halhatatlanság kapuján.

Az én füleim Glenn Gould Goldbergjén nőttek fel, az elmúlt 25 évben alig telt el hónap, negyedév, hogy ne hallgattam volna meg legalább egy részletét. Szóval nem költői túlzás, hanem papírszáraz tény, hogy több százszor fordult meg a korong a lejátszómban. Éspedig éppen az ominózus 1955-ös felvétel, amivel a kanadai pianista interpretációs forradalmat robbantott ki. Nagyobbat, mint amiről később a barokk muzsikát eredeti hangszereken új életre keltő régizenészek valaha is álmodni mertek volna. Gustav Leonhardt vagy Pierre Hantai történethűséget kergető csembalójátéka nem felébresztette, hanem egyenesen kómára ítélte Csipkerózsikát. Míg ugyanis Glenn Gould ’55-ös felvétele ma is kortársunkká teszi Bachot, addig az említett hisztérikus csembalisták korhű írógépelése legfeljebb lábjegyzetként szerepelhet a Goldberg-variációk interpretációtörténetében.

Szóval gondolhatják, hogy számoltam a napokat, míg megérkezett a CD. Amikor végre a kezemben tartottam, csodálkoztam is, meg nem is. A borító trendissimo, simán poplemeznek nézném, ha nem szerepelne Ji portréja fölött Bach neve. A hátsó borítón viszont Bach homlokán virít a Ji név. Miközben a lejátszó zümmögve magába szívja a kis korongot, arra gondolok, ez vajon hübrisz a zongorista részéről, vagy az azonosulás iránti vágy kultikus kifejezése. Jó, az is lehet, hogy esélye sem volt beleszólni az ügybe, szóval ezen nem rugózom tovább.

De aztán mégis. Hiszen ezzel Ji (vagy a marketingese, mindegy) ezt az irodalmi közhelyet mantrázza: Bovaryné én vagyok (Gus­tave Flaubert). Bach én vagyok, rikoltja Ji, a kísérőfüzet az üzenetet még meg is fejeli ezzel a felirattal: J(i). S. Bach, a gyengébbek kedvéért.

Gould a felvétel idején 23 éves volt, Ji most 26. Hatvanhárom év telt el a két rögzítés között. Ugyanazt a húzott verziót játszották lemezre mindketten, az ária témájára írt 30 variációt. Amúgy valószínűleg erre utal vizuálisan Glenn Gould debütáló lemezének borítóján a sok kicsi Glenn Gould, 30 apró filmkocka, amely vélhetően a hangfelvétel kulisszatit­kai­ba enged bepillantást.

Gould futamideje 39 perc 19 másodperc, Ji ugyanazokat a hangjegyeket 60 perc 26 másodpercre nyújtja.

A tempóbeli jelentős különbség rögtön a variációk alapjául szolgáló áriában tapintható. Gould játéka bő fél évszázad távlatából is vérpezsdítőbb, mint Ji mélázása, patetikus szünetei, lassú tovagördülései, az utolsó két hang közötti szünet műmájer, hatásvadász kitartottsága. Modoros tempóban, frazeálásban, a hangok megformálásában. Gould virtuozitása nyersebb, direktebb, lázasabb, több századik hallgatásra is tartogat valami meglepőt. Ji is minden ütemben meglep, de amikor tizedszerre pörög végig a lemez, kezdem kiismerni hatásvadász mechanizmusát. Virtuozitása színtiszta magamutogatás, amivel nincs semmi baj, hiszen tényleg a gouldi magasságokat ostromolja. De Gouldhoz képest mintha cérnakesztyűben nyúlna a billentyűkhöz, valahogy nincs igazi tétje, tartalma, anyaga, szövete a játékának. Gyönyörű a zongorahang, amit produkál, csodálatos a szólamok plaszticitása, amit kifarag, de ahogy a lassú és gyors tempókat egymás ellenében végletesen kijátssza, na, ott érhető tetten a mindenáron újat mondani akarás izzadságszagú igyekezete. Még ha ő lenne Glenn
Gould reinkarnációja, akkor is az eredetit hallgatnám filmszakadásig. De közben drukkolok, hogy ő legyen. Glenn Gould meghaladhatatlan, Ji megkerülhetetlen.

Warner Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.