HANGADÓ - visszhang

Csalog Gábor koncert

  • Csont
  • 2014. november 2.

Zene

Csalog Gábor koncertjeit legalább két évtizede látogatom, de csak most sikerült némileg megértenem, mi adja különlegességüket. Ezt a szalonzenélés fogalmával tudnám körülírni, még akkor is, ha műsorán olyan roppant súlyú darabok hangzottak el, mint Beethoven két kései szonátája (A-dúr, op. 101., illetve c-moll, op. 111.). Csalog estjei nem hasonlíthatók egy klasszikus virtuóz programjához. A látszólag szakrális külsőségek inkább baráti találkozóra vallanak, a végsőkig elsötétített terem, a kotta az állványon és a kislámpa oldalt. De talán nem is szalon ez, hanem amolyan zenés irodalmi est, és aligha véletlen, hogy ezúttal is szép számmal jelentek meg olyanok, akiket Karl Mannheim „szabadon lebegő értelmiséginek” nevezett. Csalog szinte nem is műveket ad elő, hanem a művek közegét reprezentálja; kicsit emlékeztetett a helyzet arra, amit Thomas Mann írt le, midőn Adorno (zenei szaktanácsadója a Doktor Faustus írásakor) egyszer eljátszotta neki az op. 111-es szonátát.

Csalog a műsorfüzetben megadja értelmezése alapjait (mely részben egybevág Adornóéval): „Töredékesség, tömörítettség és monumentalitás, ziláltság, kopárság, és néhol minden jólfésültséget félredobó kényszeres, időnként hisztérikus kifejezésvágy; a szélsőséges indulatok, melyek hol ujjongásként, hol őrjöngésként hatnak.” De ez csak jámbor szándék maradt az interpretációban. Csalog adós maradt a monumentalitás felmutatásával, és az álmodozóbb jellegű szakaszok (például az A-dúr szonáta bevezető része) is meglehetősen száraznak tűntek, noha Beethoven előírása: „mit der inningsten Empfindung”, vagyis a legbensőségesebb érzéssel. A c-moll szonáta nem lendült a végén azokba a transzcendentális magaslatokba, amelyek Csalog és a szerző szeme előtt lebegtek.

A két szonáta közt egy kortárs magyar mű, Csapó Gyula Egyenes labirintus című darabja hangzott el, erősítve ezzel is a miliőhangulatot.

BMC, koncertterem, szeptember 28.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.