Dokumentumfilm - A mozdulatok igazsága - Anne Linsel-Rainer Hoffmann: Álomtánc - Pina Bausch színháza

  • 2010. október 7.

Zene

Tavalyi, váratlan haláláig Pina Bausch a kortárs táncművészet legjelentékenyebb, iskolateremtő alakja volt. Mindennapi emberi gesztusokból építkező koreográfiái nemcsak a kortárs tánc műfaját magát szakították le a narcisztikus, önnön virtuozitásában elvesző klasszikus balett elidegenedett világáról, de a színháznak és a színjátszásnak is olyan új lehetőségeit tárták fel, amelyeket még csak ma, megjelenése után vagy harminc-negyven évvel kezdenek valahogy megkülönböztetni, s a mostanában divatos "fizikai színház" kifejezéssel illetni.

Tavalyi, váratlan haláláig Pina Bausch a kortárs táncművészet legjelentékenyebb, iskolateremtő alakja volt. Mindennapi emberi gesztusokból építkező koreográfiái nemcsak a kortárs tánc műfaját magát szakították le a narcisztikus, önnön virtuozitásában elvesző klasszikus balett elidegenedett világáról, de a színháznak és a színjátszásnak is olyan új lehetőségeit tárták fel, amelyeket még csak ma, megjelenése után vagy harminc-negyven évvel kezdenek valahogy megkülönböztetni, s a mostanában divatos "fizikai színház" kifejezéssel illetni.

Nem csoda, hogy számos koreográfiája ma már klasszikusnak számít. Ezek között is kitüntetett helyen áll az 1978-ban bemutatott Kontakthof. A saját profi táncosaival előadott és évtizedeken átívelő sikerre vitt koreográfiát ugyanis - amely a nemek közti közlekedés formáit, folyamatait, az ezekben megjelenő érzéseket, vágyakat, félelmeket, indulatokat és szertartásokat elemzi - újra színpadra állította: az ezredfordulón idős amatőr szereplőkkel, majd 2008-ban tinédzserekkel is. Ez utóbbi előadás létrejöttét kíséri figyelemmel a dokumentumfilm.

Amint az eredeti koreográfiában kifejeződtek a társulat akkori táncosainak saját késztetései, viselkedésformái és élményei, úgy a 14 éves fiatalok is abból építkeznek, amijük van: saját és családjuk múltjából, tulajdon, kialakulóban lévő személyiségjegyeikből, s legfőként abból az elementáris tapasztalatnélküliségből, ami nem elsősorban a meg nem történt dolgok hiánya, hanem a még minden lehet tiszta, elemi energiája.

A korábban Pina Bauschról portréfilmet is készítő Anne Linsel erre, vagyis a lényegre koncentrál, nem a darabot elemzi, hanem a darabbal s általa a valódi művészettel, vagyis az élet dolgainak hiteles szemlélésével való találkozást, s e találkozás alapvető személyiségformáló hatását mutatja be katartikus filmjükben. Azt az egyedül érdekes és megörökítésre méltó erőfeszítést, amivel megérteni és átadni, közvetíteni akarják azt, ami van. Itt pedig a mozdulatok igazsága van. S ezen mozdulatok maguktól értődően változtatják meg a nagyon is hétköznapi, táncművészi ambíciókat egyáltalán nem dédelgető kamaszok életét. Tudatosabbá, érettebbé, önmaguk valós lényét világosabban ismerőkké: igazabbá válnak saját - az előadás létrehozásába fektetett - energiáiktól. Nem kell, hogy profi módon legyen prezentálva a világhírű Kontakthof, hiszen az úgysem a kigyakorolt artisztikumot kínálja vájtfülű műélvezőknek, hanem a felismerést, hogy én, a néző, a befogadó állok valójában a színpadon, s élem végig a társas kapcsolódás intimitását, kínjait, örömét és beteljesületlenségét.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

Neked ajánljuk