DVD - Miénk a vár! - Várkonyi Zoltán: Egri csillagok

  • - ts -
  • 2010. augusztus 19.

Zene

Aligha árulunk el különösebb újdonságot azzal, hogy Magyarországon - gyakorlatilag függetlenül az éppen aktuális társadalmi berendezkedéstől - bizonyos költségvetési határ felett kizárólag kurzusdarabok születtek. Így van ez ma is, s forradalmi változás nem látszik sem a közeli, sem a távoli jövőben. Ilyenformán az, hogy az 1968-as keltezésű Egri csillagok a bevégzettnek tekintett konszolidáció filmje, voltaképpen huszadrangú információ - kivált, ha egy DVD kikölcsönzése vagy megvásárlása a tét napjainkban. Mondjuk az sem csoda, hogy nem volt ez másként a film bemutatója idején sem: a közönség letojta, a kritikának eszébe sem jutott ilyesmit szóba hozni; más, bár kétségkívül rokon szempontok szerint szerette vagy nem szerette - egy kis utánaolvasást persze mindenképpen megér a fogadtatása.

Aligha árulunk el különösebb újdonságot azzal, hogy Magyarországon - gyakorlatilag függetlenül az éppen aktuális társadalmi berendezkedéstől - bizonyos költségvetési határ felett kizárólag kurzusdarabok születtek. Így van ez ma is, s forradalmi változás nem látszik sem a közeli, sem a távoli jövőben. Ilyenformán az, hogy az 1968-as keltezésű Egri csillagok a bevégzettnek tekintett konszolidáció filmje, voltaképpen huszadrangú információ - kivált, ha egy DVD kikölcsönzése vagy megvásárlása a tét napjainkban. Mondjuk az sem csoda, hogy nem volt ez másként a film bemutatója idején sem: a közönség letojta, a kritikának eszébe sem jutott ilyesmit szóba hozni; más, bár kétségkívül rokon szempontok szerint szerette vagy nem szerette - egy kis utánaolvasást persze mindenképpen megér a fogadtatása.

Mindenesetre a mozipénztáraknál tárt karokra lelt a korabeli mércével mérve bőségesen promotált alkotás, noha kevesen sejtették, hogy afféle nemzeti kesztyűbe csomagolt békejobba csapnak bele a jegyvásárlással.

Nem, a nézők inkább biztosra mentek, Várkonyi beérkezett mozista volt, túl Jókai-adaptációi sikeresebb (és sikerültebb) modelljein, s ezúttal is olyan biztos kézzel sütötte el előzetes csapásmérő patronjait (szereposztás, irodalmi alapanyag, hírverés), hogy senkiben nem maradt egy szemernyi kétség sem. A film legalább annyi kópiával indult, mint a kor tán legnagyobb honi mozisikere, a My Fair Lady, és annyi ideig műsoron is maradt, ami mindenképpen nagy szónak számított, volt is rá egy szó: prolongálva (egy kis szalagra írták rá, amivel aztán átragasztották a moziplakátokat). Tessék mondani, azóta melyik nagy költségvetésű kurzusdarab tudott akár csak hasonlót is produkálni?

Ráadásul a siker példátlanul tartósnak bizonyult, átívelt korokon, rendszereken - ne szépítsük, feltehetően az Egri csillagok minden idők legnépszerűbb magyar filmje, népszerűbb a Hyppolit, a lakájnál is. 2005-ben a királyi magyar televízió egy országos és roppant reprezentatív felméréssel szórakoztatta - ez alkalommal meglepően nagyszámú - nézőit, melyben Magyarország legnépszerűbb regényét keresték. Még ki sem derült, hogy a Gárdonyi-regény nyerte A nagy könyv című vetélkedőt, máris több helyütt felvetették, hogy a közönség magas hőfokú szeretetéből mennyi köszönhető a mű filmváltozatának. Sok. Noha tisztán kritikai szempontok alapján a két mű aligha mérhető össze, a regény "győztessé" nyilvánítása (ami ilyes eszközökkel nyilván kikerülhetetlen) teljesen fals eredmény lenne.

Várkonyi, de főként a művet adaptáló Nemeskürty István olyan dolgokról mondott le, nyilván a várható népszerűség (vagyis a könnyen befogadható mese) érdekében, amik a regény fő erényeinek mondhatók - ember és sorsának, gyűrűjének viszonya például egészen elhalványul Jumurdzsák elementáris gonoszságának fényében. Az átkötött szemű Bárdy György már-már a karikatúráig vitte el alakítását, s ha jobban odafigyelünk, ugyanígy járt el - persze úgymond ellenkező irányba haladva - Sinkovits Imre és Kovács István is a hősök megformálóiként. Várkonyi a látványosságok embere volt, s ez egyformán meglátszott művei gondos koreográfiáján és a színészvezetésén is, így ma sem maradunk híján a szükséges számú széles gesztusnak.

A film hírét ráadásul még tovább öregbítették a szívósan kitartó városi legendák is, melyek a beállítások hátterében felvillanó katonai járművekről, statisztákon fennfelejtett karórákról vagy a kamera előtt immár harmadszor ugyanabba az irányba elhaladó - tömegnek feltüntetett - ismerős janicsárokról szóltak. Aki ilyet talál ezen az egészen nagyszerű DVD-n, küldje be! A honvédség felléptetése filmes tömegjelenetekben egyáltalán nem számított akkoriban újdonságnak, de még ritkaságnak sem, ám az már kétségtelenül a legenda kitűnő tápszerének bizonyult, hogy a film kedvéért felépítették Pilisborosjenőn az egri várat - később Jancsóról járta, hogy tavat ásatott magának. De ilyesmit addig csak az Ország-Világ című hetilap elrettentő szándékú kis színesei között találtunk, miszerint agybeteg amerikai milliomosok kövenként szállíttatnak át skóciai kastélyokat az új hazába. Hát persze.

A legújabb kor Egri csillagokhoz tapadó híresztelései szerint a mondott - mára szinte teljes valós várrommá kopó - borosjenői objektumot hajléktalanok tömegei lakják. Elnézve világhelyzetünket, erről való tudásunk s pillanatnyi hozzáállásunk képezheti akár egy - ugyancsak magas állami hozzájárulással forgatott - remake alapját is. Valakik (rendőrök vagy szociális munkások) megpróbálják bevenni a várat. Addig is, a Ludas Matyi után megvan a második olyan magyar - kétségkívül kultúrtörténeti jelentőségű - filmkiadvány, amit immár lehet és érdemes is hazavinni.

Forgalmazza a Magyar Nemzeti Filmarchívum

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.