DVD - Oly távol és túl közel - Két tévédarab Cseh Tamásról

  • - tévésmaci -
  • 2009. október 8.

Zene

Ez ennek a rendje, meghal a művész, az érdekeltek körülnéznek, mi maradt utána - üzlet, persze, üzlet, de legalább annyira kármentés is, minélfogva különösen izgalmas az eredménye. Létkérdés, mi más? Hogy mi marad.

Ez ennek a rendje, meghal a művész, az érdekeltek körülnéznek, mi maradt utána - üzlet, persze, üzlet, de legalább annyira kármentés is, minélfogva különösen izgalmas az eredménye. Létkérdés, mi más?

Hogy mi marad.

A kiadó - első körültekintésre - két tévéfelvételt talált, még az egy televízió korából; a sokszor legendaként emlegetett Fehér György 1980-as Portré - ének szemtől szemben c. 1980-as munkáját és a pályája elejét koptató - még csak pár rövidfilmje okán jegyzett - Szász János Utóirat c. röpdolgozatát, 1988-ból (mindkettőt Tóth Erika szerkesztette).

A kérdés tehát a múlt század végén az volt, hogy a két komoly, előbb és utóbb döntő érdemeket szerző alkotó hogyan látta a kétségkívül érdekes énekest. Ma már ez másodlagos - még ha ez nem is egy kimondott örömhír, hisz fel sem merül, mit tettek hozzá Cseh csehségéhez. Fehér fegyelmezett, (csekély) lehetőségeivel tisztában lévő, fekete-fehér, egy helyszínen játszódó filmet készített; valamivel hosszabb, mint negyven perc. Az egy helyszín sem sokat számít, tán szobában lehetünk, az asztalon üveg ital, de nem is érdekes, a film döntő hányadában ugyanis premier plánban vagyunk, néha egy-egy szuperközeli, s még ritkásabban szekond plán, amiből az italt vettem ki. Cseh Tamás előadói fénykorát éli, túl úgy három-négy megjelent lemezen, futja a legjobb formáját: mára megmaradt és elfelejtett dalokat énekel (többet az előbbiekből). S látjuk közelről az előadást, és az - aki készült rá, itt kapaszkodjon meg először - így: sok. Sok (szebben: eltúlzott) minden, hosszabb kicsit minden szájrándulás, homlokráncolás, minden félmosoly inkább háromnegyed - egyik sem egy gesztus, az összes csak grimasz. Elég kézenfekvőnek tűnik - a két legenda közül a filmes tévedett nagyobbat. Csupán avval, hogy túl közel ment. Egy pódiumművészhez lehet, hogy nem kellett volna - épp a mondogatott maradás, megmaradás miatt. Így illanni tűnik az örökkévalóság, s marad a kortörténeti erő (ám az a csillagok szerencsés együttállásakor megvan egy szalvétában vagy egy gyufacímkében is). Okkal tesszük ugyanis fel, hogy Cseh Tamás csupán azt csinálta, amit szokott, s ahogy szokta: fogta a gitárját, játszott és énekelt - ami a színpadon százból százszor működött is. Nem a rivaldafény miatt működött, hanem a három lépés távolság miatt. Amiért a koncert után felesleges meginni a kisfröccsöt az előadóval, amiért tévedés belegyalogolni az intim szférájába.

Szász János alig félórás műve sok tekintetben épp az ellenkezője. Nagy statisztériát (és baráti erőket) mozgató színes filmjén nem a kis furcsa közelről esedékes megbámulásának az igénye látszik, hanem az önkifejezésé. S az a már akkor (sőt, már a genezisekor) is elég hauptciki pályaudvari romantikában jelenik meg, így inkább tűnik tolakodásnak, mint bármi másnak. Sötét van, valahonnan valami műfüst is előszivárog, a hatvanas évek jelmezeibe bújt extra statiszták és kedves ismerősök (Bérczes Lászlótól Cserhalmi Györgyön át Csengey Dénesig) arcán csúszik a kép, persze a Váróterem című dallal kezdünk (hogy az utókor beláthassa, minden érintett hozzátette a magáét a szellemi irányzathoz, mely a következő évszázadra a Duna tévé Állomás c. sorozatát fialta meg mint betetőző alkotást). Még annyi is megállapítható, hogy '80 és '88 közt Cseh Tamásnak nehéz évei lehettek.

Ha össze akarnánk hasonlítani a lemezen található 2 művet (időpocséklás lenne), A századik éjszaka c. dal mindkettőben benne van. Szász filmjében közben felfestik a kőfalra a VÁ LT OZ ÁS szót, így. Jaj!

Cseh Tamás századik születésnapjára csak a dalok maradnak, és veteránok koncertélményeinek épp mostanság keletkező foszlányai.

Forgalmazza az Universal

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.