Az ügynökös (Kémek a porfészekben; Az ügynök élete), retrós (Budapest és Balaton retró) és "népes" (Plázák népe, Partik népe) filmjeiről ismert rendező friss DVD-kiadványában három régebbi történelmi dokut tett egymás mellé a tematikus rokonság alapján.
A kollégium végnapjai a Ménesi úti Eötvös Collegiumnak a háború utáni koalíciós időkre eső éveiről szól. Tizenöt év után újranézve még többet ad, mint 1996-ban. Visszajáró nagy szellemeket látunk: Keresztury Dezsőt, a kollégium utolsó, legendás igazgatóját, aki nem sokkal a forgatás után meghalt, de nem él már Kosáry Domokos, Benyhe János, Domokos Mátyás, Szász Imre, Miklós Pál, Bodnár György, Gyapay Gábor, Sas Elemér sem. Az alapvetően beszélő fejes filmet, amelyhez Papp állandó alkotótársa, Darvas Ferenc szerezte a zenét, színesítik ugyan archív felvételek, fotók, vágóképek, de legfőbb erénye - a szereplők személyén túl - a gondos és eltalált szerkesztésben van. A tucatnyi monológot úgy vágták össze, hogy a beszélők egymás szájából veszik ki a szót, viszik tovább, árnyalják vagy helyezik más megvilágításba a történetet. A megszólaltatott egykori kommunisták - akik csak gyalogok voltak a játszmában, és nem rajtuk múlt a kollégium felszámolása, de arra jók voltak, hogy megkeserítsék diáktársaik életét - igyekeznek kisebbíteni a szerepüket; egyikük (ő sem él már) némileg cinikusan jegyzi meg, hogy a pesti úrifiúkat nem érinthette túl érzékenyen a kizárás, az egyetemet el tudták végezni, és pár nehéz év után boldogultak a pályán. A kizártak közül Réz Pál iróniával, Lator László rezignáltan, Vekerdy József fél évszázad múltán is eleven erkölcsi megvetéssel emlékszik vissza a történtekre.
Amikor a Nékosznak és az Eötvösnek leáldozott, akkor virradt fel a Gorkij Iskola napja. Eredetileg a szovjet követségi dolgozók gyerekeinek szánták, de aztán megnyitották a moszkvai emigrációból hazatérők, majd a kommunista hatalomátvétel után a kádercsemeték előtt is. A bővülést a Szent István Gimnázium épületének einstandolása és szigorúan megválogatott vidéki tanulók érkezése kísérte. Ide járt Rákosi, Révai, Farkas Mihály gyereke; a kis Piros Laci egy időben Halász Péternek volt az osztálytársa. A vaskosan sztálinista iskolának két előnye volt: a jó ellátottság (az iszonyú mértékű általános szegénységhez képest) és a kivételes helyzet, amennyiben a szovjet típusú idiotizmus távol tartotta a falaktól a Rákosi pajtás típusú idiotizmust. Ezeket az előnyöket azok ismerték fel igazán, akik - jellemzően a szülők politikai kegyvesztettsége miatt - kicsöppentek az elitképzőből, és egy mezei intézményben folytatták tanulmányaikat. A Sihedernyi koromban című filmben elhangzik egy utalás a Damjanich utcai birodalmi német iskolára. A Gorkij egyik tanára hozza fel csak részben találó párhuzamként: bár a Gorkij is adott egyfajta védettséget, hithűségben és a kommunista ideológia terjesztésében nem ismert tréfát, ezzel szemben a negyvenes évek német iskolájában túlnyomóan a weimari köztársaság idején érkezettek vagy a Harmadik Birodalom önkéntes száműzöttei tanítottak - a '44-es nyilas hatalomátvételig zsidó gyerekeket is. A birodalom iskolája, amely évekkel a másik két film után készült, már egy kiművelt filmnyelven dolgozó, érett rendezőt mutat, és méltán nyerte el a 2004-es filmszemle dokumentum kategóriájában a legjobb filmnek és operatőrnek járó díjat.
A szokatlanul igényes DVD-kiadás mindhárom lemeze számos "extrát" tartalmaz: fotógalériát, interjúkat, archívokat és feleletválasztó kvízjátékot.
Forgalmazza a Budapest Film