Interjú

„Elfelejteni a határokat”

Szalai Anesz, Demeter Zoltán – ANEZ

Zene

Elektronikus duójuknak több lemeze is megjelent 2011 és 2016 között, mellette olyan zenekarokban játszottak, mint az Irie Maffia vagy a Magashegyi Underground. Négy éve mégis Berlinbe költöztek, és elölről kezdtek mindent. Első külföldi lemezük a napokban jelent meg.

Magyar Narancs: Mi fogott meg benneteket az elektronikában?

Demeter Zoltán: Mindketten ugyanabba a jazzszakképzőbe jártunk Székesfehérváron, Anesz énekszakon, én basszusgitáron. Miután végeztünk, csak abban voltunk biztosak, hogy nem akarunk jazz-zenészek lenni. Tudtuk, hogy saját számokat szeretnénk, de a stílusról fogalmunk sem volt. Így került képbe az elektronika, azért kezdtünk ebben a műfajban keresgélni, mert itt kötöttségektől mentesen lehet önálló világot létrehozni. Sehol nem lehet ennyire szabadon kísérletezni, hiszen ha megfogsz egy gitárt vagy leülsz egy zongorához, az alapból determinálja, hogy milyen jellegű dalok születnek. Az elektronikus zenében teljesen elborult technikákat is alkalmazhatsz, minden korlátot átlépve.

MN: Az volt a célotok, hogy valamennyire populáris dalokat írjatok, vagy kizárólag a saját ízléseteknek akartok megfelelni?

Demeter Zoltán: Ennek a dinamikája változott az évek során, ahogy egymás után hoztuk ki a lemezeket. Az első két albumot, a 2011-es Mavanamát és a 2013-as Dustot teljesen spontán, szabadon, elvárásoktól mentesen csináltuk. Van is rajtuk minden, a klasszikus zenétől az elvetemült csapatásig. Ezután bennünk is felmerült a fenti kérdés, hiszen néha komoly teher, ha az ember ennyire szélsőséges dolgot csinál. Igyekeztünk olyan koncertműsort összeállítani, amely megmozdítja az embereket, a dalok hosszát is rádióbarátabbra lőttük be. De az egész a visszájára fordult, mert nagyon nem tetszett ennek a folyamatnak a kifutása. Az öt éve megjelent utolsó magyarországi kiadványunk, a Sigma idején már komoly kérdőjelek voltak bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi a jó irány.

Szalai Anesz: Általában én keresem jobban a járatlan utakat zenében, próbálom elfelejteni a határokat, Zoltán pedig igyekszik ezt valamennyire rendszerbe hozni, egyrészt technikai értelemben, hogy hallgathatóbb legyen, másrészt a mondanivalót illetően. Amiatt volt némi harc közöttünk, mennyire akarjunk megfelelni a hallgatói vagy szervezői elvárásoknak. Kellett egy kis szünet, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk mondani a zenénkkel, mert kissé megfeneklettünk.

 
Szalai Anesz és Demeter Zoltán – ANEZ
Fotó: Rácz Judit

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.