„Elfelejteni a határokat”

Szalai Anesz, Demeter Zoltán – ANEZ

Elektronikus duójuknak több lemeze is megjelent 2011 és 2016 között, mellette olyan zenekarokban játszottak, mint az Irie Maffia vagy a Magashegyi Underground. Négy éve mégis Berlinbe költöztek, és elölről kezdtek mindent. Első külföldi lemezük a napokban jelent meg.

Magyar Narancs: Mi fogott meg benneteket az elektronikában?

Demeter Zoltán: Mindketten ugyanabba a jazzszakképzőbe jártunk Székesfehérváron, Anesz énekszakon, én basszusgitáron. Miután végeztünk, csak abban voltunk biztosak, hogy nem akarunk jazz-zenészek lenni. Tudtuk, hogy saját számokat szeretnénk, de a stílusról fogalmunk sem volt. Így került képbe az elektronika, azért kezdtünk ebben a műfajban keresgélni, mert itt kötöttségektől mentesen lehet önálló világot létrehozni. Sehol nem lehet ennyire szabadon kísérletezni, hiszen ha megfogsz egy gitárt vagy leülsz egy zongorához, az alapból determinálja, hogy milyen jellegű dalok születnek. Az elektronikus zenében teljesen elborult technikákat is alkalmazhatsz, minden korlátot átlépve.

MN: Az volt a célotok, hogy valamennyire populáris dalokat írjatok, vagy kizárólag a saját ízléseteknek akartok megfelelni?

Demeter Zoltán: Ennek a dinamikája változott az évek során, ahogy egymás után hoztuk ki a lemezeket. Az első két albumot, a 2011-es Mavanamát és a 2013-as Dustot teljesen spontán, szabadon, elvárásoktól mentesen csináltuk. Van is rajtuk minden, a klasszikus zenétől az elvetemült csapatásig. Ezután bennünk is felmerült a fenti kérdés, hiszen néha komoly teher, ha az ember ennyire szélsőséges dolgot csinál. Igyekeztünk olyan koncertműsort összeállítani, amely megmozdítja az embereket, a dalok hosszát is rádióbarátabbra lőttük be. De az egész a visszájára fordult, mert nagyon nem tetszett ennek a folyamatnak a kifutása. Az öt éve megjelent utolsó magyarországi kiadványunk, a Sigma idején már komoly kérdőjelek voltak bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi a jó irány.

Szalai Anesz: Általában én keresem jobban a járatlan utakat zenében, próbálom elfelejteni a határokat, Zoltán pedig igyekszik ezt valamennyire rendszerbe hozni, egyrészt technikai értelemben, hogy hallgathatóbb legyen, másrészt a mondanivalót illetően. Amiatt volt némi harc közöttünk, mennyire akarjunk megfelelni a hallgatói vagy szervezői elvárásoknak. Kellett egy kis szünet, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk mondani a zenénkkel, mert kissé megfeneklettünk.

 

Szalai Anesz és Demeter Zoltán – ANEZ

Fotó: Rácz Judit