Interjú

„Elfelejteni a határokat”

Szalai Anesz, Demeter Zoltán – ANEZ

Zene

Elektronikus duójuknak több lemeze is megjelent 2011 és 2016 között, mellette olyan zenekarokban játszottak, mint az Irie Maffia vagy a Magashegyi Underground. Négy éve mégis Berlinbe költöztek, és elölről kezdtek mindent. Első külföldi lemezük a napokban jelent meg.

Magyar Narancs: Mi fogott meg benneteket az elektronikában?

Demeter Zoltán: Mindketten ugyanabba a jazzszakképzőbe jártunk Székesfehérváron, Anesz énekszakon, én basszusgitáron. Miután végeztünk, csak abban voltunk biztosak, hogy nem akarunk jazz-zenészek lenni. Tudtuk, hogy saját számokat szeretnénk, de a stílusról fogalmunk sem volt. Így került képbe az elektronika, azért kezdtünk ebben a műfajban keresgélni, mert itt kötöttségektől mentesen lehet önálló világot létrehozni. Sehol nem lehet ennyire szabadon kísérletezni, hiszen ha megfogsz egy gitárt vagy leülsz egy zongorához, az alapból determinálja, hogy milyen jellegű dalok születnek. Az elektronikus zenében teljesen elborult technikákat is alkalmazhatsz, minden korlátot átlépve.

MN: Az volt a célotok, hogy valamennyire populáris dalokat írjatok, vagy kizárólag a saját ízléseteknek akartok megfelelni?

Demeter Zoltán: Ennek a dinamikája változott az évek során, ahogy egymás után hoztuk ki a lemezeket. Az első két albumot, a 2011-es Mavanamát és a 2013-as Dustot teljesen spontán, szabadon, elvárásoktól mentesen csináltuk. Van is rajtuk minden, a klasszikus zenétől az elvetemült csapatásig. Ezután bennünk is felmerült a fenti kérdés, hiszen néha komoly teher, ha az ember ennyire szélsőséges dolgot csinál. Igyekeztünk olyan koncertműsort összeállítani, amely megmozdítja az embereket, a dalok hosszát is rádióbarátabbra lőttük be. De az egész a visszájára fordult, mert nagyon nem tetszett ennek a folyamatnak a kifutása. Az öt éve megjelent utolsó magyarországi kiadványunk, a Sigma idején már komoly kérdőjelek voltak bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi a jó irány.

Szalai Anesz: Általában én keresem jobban a járatlan utakat zenében, próbálom elfelejteni a határokat, Zoltán pedig igyekszik ezt valamennyire rendszerbe hozni, egyrészt technikai értelemben, hogy hallgathatóbb legyen, másrészt a mondanivalót illetően. Amiatt volt némi harc közöttünk, mennyire akarjunk megfelelni a hallgatói vagy szervezői elvárásoknak. Kellett egy kis szünet, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk mondani a zenénkkel, mert kissé megfeneklettünk.

 
Szalai Anesz és Demeter Zoltán – ANEZ
Fotó: Rácz Judit

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.