Interjú

„Elfelejteni a határokat”

Szalai Anesz, Demeter Zoltán – ANEZ

Zene

Elektronikus duójuknak több lemeze is megjelent 2011 és 2016 között, mellette olyan zenekarokban játszottak, mint az Irie Maffia vagy a Magashegyi Underground. Négy éve mégis Berlinbe költöztek, és elölről kezdtek mindent. Első külföldi lemezük a napokban jelent meg.

Magyar Narancs: Mi fogott meg benneteket az elektronikában?

Demeter Zoltán: Mindketten ugyanabba a jazzszakképzőbe jártunk Székesfehérváron, Anesz énekszakon, én basszusgitáron. Miután végeztünk, csak abban voltunk biztosak, hogy nem akarunk jazz-zenészek lenni. Tudtuk, hogy saját számokat szeretnénk, de a stílusról fogalmunk sem volt. Így került képbe az elektronika, azért kezdtünk ebben a műfajban keresgélni, mert itt kötöttségektől mentesen lehet önálló világot létrehozni. Sehol nem lehet ennyire szabadon kísérletezni, hiszen ha megfogsz egy gitárt vagy leülsz egy zongorához, az alapból determinálja, hogy milyen jellegű dalok születnek. Az elektronikus zenében teljesen elborult technikákat is alkalmazhatsz, minden korlátot átlépve.

MN: Az volt a célotok, hogy valamennyire populáris dalokat írjatok, vagy kizárólag a saját ízléseteknek akartok megfelelni?

Demeter Zoltán: Ennek a dinamikája változott az évek során, ahogy egymás után hoztuk ki a lemezeket. Az első két albumot, a 2011-es Mavanamát és a 2013-as Dustot teljesen spontán, szabadon, elvárásoktól mentesen csináltuk. Van is rajtuk minden, a klasszikus zenétől az elvetemült csapatásig. Ezután bennünk is felmerült a fenti kérdés, hiszen néha komoly teher, ha az ember ennyire szélsőséges dolgot csinál. Igyekeztünk olyan koncertműsort összeállítani, amely megmozdítja az embereket, a dalok hosszát is rádióbarátabbra lőttük be. De az egész a visszájára fordult, mert nagyon nem tetszett ennek a folyamatnak a kifutása. Az öt éve megjelent utolsó magyarországi kiadványunk, a Sigma idején már komoly kérdőjelek voltak bennünk azzal kapcsolatban, hogy mi a jó irány.

Szalai Anesz: Általában én keresem jobban a járatlan utakat zenében, próbálom elfelejteni a határokat, Zoltán pedig igyekszik ezt valamennyire rendszerbe hozni, egyrészt technikai értelemben, hogy hallgathatóbb legyen, másrészt a mondanivalót illetően. Amiatt volt némi harc közöttünk, mennyire akarjunk megfelelni a hallgatói vagy szervezői elvárásoknak. Kellett egy kis szünet, hogy átgondoljuk, mit szeretnénk mondani a zenénkkel, mert kissé megfeneklettünk.

 
Szalai Anesz és Demeter Zoltán – ANEZ
Fotó: Rácz Judit

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.