TAVASZ! - Interjú

„Mint a szagos radír”

Szabó Tamás szájharmonikás

Zene

Húsz év kihagyás után, mindössze egy alkalommal lép fel a Palermo Boogie Gang. A nyolcvanas–kilencvenes évek talán legjelentősebb hazai blueszenekarát az áprilisi Veszprém Blues Fesztiválra sikerült összetrombitálni. Szabó Tamás szájharmonikással az együttes sikereiről és kudarcairól beszélgettünk a fellépés kapcsán, és szóba került az is, hogy komoly hangszer-e a szájharmonika.

Magyar Narancs: Minek köszönhető, hogy ennyi idő után újra összeálltatok?

Szabó Tamás: Soha nem mondtuk, hogy megszűnt a zenekar, egyszerűen csak elfáradtunk húsz évvel ezelőtt. Akkoriban háromszáz koncertet adtunk egy évben, az összezártság, az állandó együttlét miatt nem akartuk folytatni. De nem volt harag, és azután is együtt dolgoztunk, miután szétmentünk, csak nem Palermo Boogie Gang néven, vagy nem pontosan ugyanabban a felállásban. A mostani eseményre sem úgy tekintek, hogy újra összeálltunk, inkább úgy, hogy olyan koncertet adunk, ami a múltat idézi: azokat a számokat játsszuk el, amelyeket már régóta nem játszottunk. Ezért mondtuk azt is, hogy kizárólag erre az egy alkalomra vesszük elő a régi dolgokat, és a továbbiakban nem akarunk ezzel foglalkozni. Lesz egy koncert, amelyen megmutatjuk, hogy ilyenek is voltunk, aztán két héttel később már ugyanúgy játszom a többiekkel a mostani formációkban, a szokásos módon. A veszprémi koncertet 2011-ben elhunyt basszusgitárosunknak, Kepes Róbertnek ajánljuk.

MN: Neked mennyire hiányzott egy ilyen fellépés?

SZT: Nem az csigázott fel, hogy felidézzük a régi időket. Inkább az, hogy jó lenne bizonyos számokat újra eljátszani.

MN: Noha Fekete Jenő gitárossal ti vagytok a zenekar frontemberei, kevesen tudják, hogy nem vagy alapító tag. Hogyan kerültél a Palermo Boogie Gangbe?

SZT: Nem könnyű röviden elmesélni a zenekar megalakulásának történetét. Az alapító tag Hagyó Béla gitáros-énekes-szájharmonikás volt a nyolcvanas évek elején. Béla a Kisképzőbe járt (Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium, akkor szakközépiskola – L. T.), ahonnan akkoriban egy sor underground zenei kezdeményezés indult. Béla kitalálta, hogy bluesokat fog játszani többek között Fekete Jenővel, majd később Sykora Tamással. Eleinte egyedül vagy duóban lépett fel, később különféle zenészek csatlakoztak hozzá, például Dénes József „Dönci”, Gyenge Lajos vagy Helyes Gábor. Csak a Palermo Boogie Gang név volt az állandó, a zenekari tagok nem. Én úgy keveredtem bele, hogy Hagyó Bélát ismertem, ő hozott össze Fekete Jenővel. Béla sok mindent tanított nekem a harmonikázásról, azonban pár év után megnősült, és Németországba költözött. Csak ezután jött létre az a felállás Fekete Jenővel, Kepes Róberttel, Bacsa Gyula billentyűssel és velem, ami nagyobb körben is ismertté vált, és tizenöt évig együtt maradt. Eközben csak a dobosok cserélődtek, és persze megszámlálhatatlan vendégzenésszel is játszottunk. Eleinte Claptomán volt ennek a formációnak a neve, a Palermo Boogie Gang nevet csak később, 1988 körül vettük elő újra Béla jóváhagyásával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.