mi a kotta?

Ez magának zongoraművész?

  • mi a kotta
  • 2016. március 25.

Zene

„Kemény ember volt, s úgy tűnt, semmi más nem érdekli, csak önmaga és a zenéje.” Dmitrij Sosztakovics emlékezett vissza ekképpen kor- és pályatársára, Szergej Prokofjevre, bizonyságául annak, hogy az egymás közelében tevékenykedő zsenik korántsem feltétlenül válnak egymás puszipajtá­sai­vá. Az utókor aztán persze így is, úgy is egymás mellé rendeli az egy korszakban alkotó nagyságokat, akik közül az említett két orosz ezekben a napokban például a Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyein is együtt szerepel majd (Nemzeti Hangversenyterem, február 25. és 26., háromnegyed nyolc, 28., fél négy). Sosztakovicstól 25 évesen komponált Hamlet-szvitje fog megszólalni Takács-Nagy Gábor vezénylete alatt. E világirodalmi téma később is foglalkoztatta a mestert, hála a szovjet színház- és filmművészet életerős Shakespeare-kultuszának, s így aztán bő harminc év múltán Kozincev filmjét és benne Innokentyij Szmoktunovszkij legendás Hamlet-alakítását (képünkön) is Sosztakovics zenéje kísérte. Prokofjevtől ugyane koncerteken a 2. zongoraverseny hangzik majd fel, méghozzá Nyikolaj Luganszkij szólójával, s hogy ennyi nagy orosz mellé egy „kisorosz” is kerüljön, hát a program harmadik száma Csajkovszkij 2. szimfóniája lesz, melyet gyakran e melléknévvel szoktunk emlegetni.

„Nem győzött csodálkozni, mikor visszahallotta, […] miszerint őt, Tamást próbálnák kijátszani Annie-ék Cziffra ellen, és egyre-másra találta magát szemben olyan beállításokkal, ahol neki a Cziffra-ellenség szerepét osztották ki. […] De többet nem tehetett, mint hogy továbbra is dicsérte Cziffrát, eljárt a koncertjeire, és elviselte, hogy Annie megmossa a fejét emiatt, mondván: »Ez magának zongoraművész? Hát megvan a véleményem az ízléséről.« Az önmagáról következetesen egyes szám harmadik személyben megemlékező Vásáry Tamás memoárjából való ez a pár mondat, felidézve az olvasó számára két másik nagy huszadik századi muzsikust, akik – felettébb eufemisztikusan fogalmazva – nem rokonszenveztek egymással: Fischer Annie-t és Cziffra Györgyöt. Fischer Annie 2014-ben, születésének centenáriumán került újra érdeklődésünk középpontjába, ám most Cziffrán a sor, akit azonban nem egy kerek évforduló, hanem a Balázs János által megálmodott Cziffra György Fesztivál hoz elénk. Csütörtök és vasárnap között sorjáznak az események, melyek közül hamarjában említsük csak a főszervező zongorajátékával és Hegedűs D. Géza fölolvasásával kecsegtető nyitókoncertet (MOM Kulturális Központ, február 25., fél nyolc), valamint a vasárnapi nagyszabású záróeseményt, melyen Balázs János mellett olyan kiválóságok lépnek majd fel, mint Kelemen Barnabás, Lajkó Félix, Snétberger Ferenc vagy a fentebb idézett Vásáry Tamás (MOM Kulturális Központ, február 28., fél nyolc).

S végül immár valóban kényszerű kutyafuttában ajánljuk a Concerto Budapest és az UMZE közös Stravinsky-sorozatának második estéjét (Zeneakadémia, február 25., fél nyolc), Jandó Jenő szólókoncertjét (Zeneakadémia, február 29., fél nyolc). S csupán időrendben utolsóképp a Müpa Régizene Fesztiválján fellépő Le Poème Harmonique hangversenyét, melyen két barokk és francia Te Deumot hallhatunk majd: egyet Charpentier és egyet Lully műhelyéből (Nemzeti Hangversenyterem, március 2., fél nyolc).

Neked ajánljuk