Nagy a sürgés-forgás a talált tárgyak osztályán, de mondhatnánk úgy is, hogy a Sasadi úton; helycsere készülődik ugyanis a dobogó első fokán. A mozikban keresgélt elveszett ereklyék listáján a Szent Grál eddig elvitathatatlan helyére tör a Római Birodalom Britanniában nyom nélkül elbitangolt kilencedik légiójának díszállata, egy hosszú rúdra erősített, színarany sas, a Szent Sas. Csak az utóbbi pár évben három expedíció indult el hosszú, kanyargós útjára (ebből kettő konkrétan - és természetesen is - Magyarországról), hogy megkeresse, s mindegyik inkább több, mint kevesebb sikerrel járt - ez aztán a tuti elveszett darab! Még jobban is próbára tehetné már valaki, hátha akkor is utánadobnák, ha nem keresné. Mondjuk a Grálra sem lehetett e téren sok panasz, Tom Hanks például a Louvre üvegpiramisának álcázva talált rá, és Harrison Fordnak is előkerült valahonnan.
Maradván a madárnál, mindhárom alkalommal jelentős kutatócsoportok vetették magukat a nyomába; a szakma színe-java. Minálunk 2008-ban került DVD-n forgalomba Az utolsó légió (2007), na, abban például egy korábbi és egy későbbi Oscar-díjas művész, Colin Firth és Ben Kingsley vetették - némi körülményeskedés után - magukat a kincsre, ám ha jól emlékszem, végül nem a sast találták meg, hanem az Excaliburt - erre mondják, hogy aki a kicsit nem becsüli, kard által vész. Aztán tavaly reánk rontott A kilencedik légió, ez a már címében is szerfelett célirányos dolgozat, melyben pedig az épp aktuális ifjú nemzetközi hős, Michael Fassbender és személyes kedvencünk, Jim McNulty (Dominic West) húzta az igát, bár a kifinomultabb elemzők nyilván Olga Kurylenkóra emlékeznek szívesebben vissza. Az utolsó légió - feltehetően anyagi okokból - részben a Csallóközben, A sas - alighanem ugyanezért - ugyancsak részben, ugyancsak valahol Magyarországon forgott. Az ún. peplumfilmek - egy-két kivételnek tekinthető grandiózus példát leszámítva - közös nyavalyája a pénz: alig is akad ennél drágább műfaj. De ha csupán a látványos spórolás és a magyar részvétel lenne a közös vonása ezeknek az újabb műveknek!
Figyeljenek, elmesélem A sast! "Végig a sötét erdőben (olykor erődben) járunk, a nüanszok is stimmelnek: a tökéletes nyomolvasónak, a lerázhatatlan kopónak valamije mindig fehér (itt a lova, aSundance-ben a kalapja), hogy a menekülők már jó messziről szembesüljenek a szomorú ténnyel, miszerint még mindig nem sikerült lerázni. Egyébként minden aGladiátorutáni rómais filmek sztenderdjei, illetve azok - hol többé, hol kevésbé ügyes - variációi szerint megy. Sok a vér, sok a barna és sok a közeli beállítás, különben az istenek pénze sem lenne elég egy igazi csatajelenetre, pláne többre." Ne tévesszen meg senkit, hogy mindezt tavaly írtuk A kilencedik légióról, minden klappol most is, annyi az eltérés, hogy most a menekülőnek van vakítóan fehér lova. S nagy erőkről beszéltünk minden esetben, e mostani próbálkozásunkat egyenest Az utolsó skót király vagy épp a Klaus Barbie-ról szóló híres dokumentumfilm (az Ellenségem ellensége) alkotója rendezte - az istenek meg nem mondják, hogy miért ő, illetve ha már ő, akkor miért nem akart vele semmit. Hiszen, mint mondtuk, ugyanolyanra csinálta, amilyenre ma ezeket a vackokat mindet fabrikálják.
Ilyenformán úgy pontosítható a címünkbe citált ősi okosság, hogy ez A sas tényleg a légynek sem árt.
A Palace Pictures bemutatója
