Ha létezik olyan kiadvány, hogy "1001 vasút, melyen utaznod kell, mielőtt meghalsz", és miért ne létezne, amikor az élet minden más szegletében (film, zene, konyhagépek) már megvalósult az elhíresült 1001-es sorrend, akkor a transzszibériai expressz nyilván díszhelyen szerepel a felsoroltak között. A hagyományos kategóriákban (hosszúság, szélesség, történelem, egzotikum) minden oka meg is van az elsőségre, egyedül tán a filmes kapcsolatok terén kellett némi kisebbrendűséget elkönyvelnie a puccos Orienttel szemben. Ebből a hátrányból igyekszik lefaragni az amerikai Brad Anderson, aki - tudta vagy sem - a szovjet filmgyártás szép hagyományát (például az 1977-es Transzibirszkij expresszt - forgatókönyv: Nyikita Mihalkov, Andrej Koncsalovszkij) folytatja, amikor a Moszkvától Pekingig ívelő viszonylatot teszi meg filmje főszereplőjéül. Ezt leszámítva az amerikai nagyon is a messziről jött ember szemüvegén keresztül szemléli a tájat, nem tud úgy fordulni, hogy ne valamilyen egzotikum (hóba tiport vörös csillag, gyanús mosolyú matrjoska baba) jöjjön szembe a mellét döngetve. Az étkezőkocsiban meglett férfiak suttognak mackófelsőben a Gulagról, a néplélek a másodosztályon szűköl, a sűrű vodkagőzben pedig egymást lapogatja a nyugati turista és a Kelet népe. Ebben a vasútra hangszerelt Oroszország-fantáziában nemhogy adekvát, de szinte elvárás is, hogy Sir Ben Kingsley fedett pályás akcentuskirály az orosz rendőrség sejtelmesen hunyorgó elöljárójaként tegye tiszteletét. Volt ő már Porfirij is a Magyarországon forgatott Bűn és bűnhődésben, de azóta sokat oroszosodott; ha Alfonzó most rendezhetné meg a Ványadt bácsit, bűn lenne kihagyni belőle. Egyébiránt a Hollywoodból nézve kívülállónak számító Andersonnak van magyarázata a turistabizonyítványára, hiszen hősei maguk is átutazók; két amerikai a nagy büdös idegenben, akik afféle kalandtúrának, kapcsolati élénkítőszernek szánják a Pekingből Moszkvába tartó vonatozást. Az élénkítésre szoruló pár szerepében Woody Harrelson és Emily Mortimer adja a bajba keveredett, hitchcocki emberpárt: az előbbi képéről még egy vonatkatasztrófa is csak nagy nehezen képes letörölni a kisvárosi bolttulajdonosok idült optimizmusát, utóbbi lefelé görbülő szájszélei viszont még idejében jelzik, hogy párja mosolya inkább csak kulturális idegbecsípődés. Az arcukról leolvasható jómód mindenesetre a kétágyas megoldást tenné indokolttá, de a rendező négyágyas fülkére írta a konfliktust, mely egy fülig érő szájú spanyol és csinosan mísz kísérője képében hamarosan be is nyit a csendes-rendes amerikaiakhoz. Az összezártságból következő thrillerfejlemények (hulla a hóban, kábítószer a hátizsákban, kínzás az erdő mélyén) azokat igazolják, akik a havasi krimik csekély megújulási képességére figyelmeztetnek, a kétágyas fülke bérlése mellett kardoskodóknak azonban nem lehet panaszuk.
A Fórum Hungary bemutatója
