Film - Utasellátó-thriller - Brad Anderson: Transz-Szibéria

  • - köves -
  • 2009. január 15.

Zene

Ha létezik olyan kiadvány, hogy "1001 vasút, melyen utaznod kell, mielőtt meghalsz", és miért ne létezne, amikor az élet minden más szegletében (film, zene, konyhagépek) már megvalósult az elhíresült 1001-es sorrend, akkor a transzszibériai expressz nyilván díszhelyen szerepel a felsoroltak között. A hagyományos kategóriákban (hosszúság, szélesség, történelem, egzotikum) minden oka meg is van az elsőségre, egyedül tán a filmes kapcsolatok terén kellett némi kisebbrendűséget elkönyvelnie a puccos Orienttel szemben. - köves -

Ha létezik olyan kiadvány, hogy "1001 vasút, melyen utaznod kell, mielőtt meghalsz", és miért ne létezne, amikor az élet minden más szegletében (film, zene, konyhagépek) már megvalósult az elhíresült 1001-es sorrend, akkor a transzszibériai expressz nyilván díszhelyen szerepel a felsoroltak között. A hagyományos kategóriákban (hosszúság, szélesség, történelem, egzotikum) minden oka meg is van az elsőségre, egyedül tán a filmes kapcsolatok terén kellett némi kisebbrendűséget elkönyvelnie a puccos Orienttel szemben. Ebből a hátrányból igyekszik lefaragni az amerikai Brad Anderson, aki - tudta vagy sem - a szovjet filmgyártás szép hagyományát (például az 1977-es Transzibirszkij expresszt - forgatókönyv: Nyikita Mihalkov, Andrej Koncsalovszkij) folytatja, amikor a Moszkvától Pekingig ívelő viszonylatot teszi meg filmje főszereplőjéül. Ezt leszámítva az amerikai nagyon is a messziről jött ember szemüvegén keresztül szemléli a tájat, nem tud úgy fordulni, hogy ne valamilyen egzotikum (hóba tiport vörös csillag, gyanús mosolyú matrjoska baba) jöjjön szembe a mellét döngetve. Az étkezőkocsiban meglett férfiak suttognak mackófelsőben a Gulagról, a néplélek a másodosztályon szűköl, a sűrű vodkagőzben pedig egymást lapogatja a nyugati turista és a Kelet népe. Ebben a vasútra hangszerelt Oroszország-fantáziában nemhogy adekvát, de szinte elvárás is, hogy Sir Ben Kingsley fedett pályás akcentuskirály az orosz rendőrség sejtelmesen hunyorgó elöljárójaként tegye tiszteletét. Volt ő már Porfirij is a Magyarországon forgatott Bűn és bűnhődésben, de azóta sokat oroszosodott; ha Alfonzó most rendezhetné meg a Ványadt bácsit, bűn lenne kihagyni belőle. Egyébiránt a Hollywoodból nézve kívülállónak számító Andersonnak van magyarázata a turistabizonyítványára, hiszen hősei maguk is átutazók; két amerikai a nagy büdös idegenben, akik afféle kalandtúrának, kapcsolati élénkítőszernek szánják a Pekingből Moszkvába tartó vonatozást. Az élénkítésre szoruló pár szerepében Woody Harrelson és Emily Mortimer adja a bajba keveredett, hitchcocki emberpárt: az előbbi képéről még egy vonatkatasztrófa is csak nagy nehezen képes letörölni a kisvárosi bolttulajdonosok idült optimizmusát, utóbbi lefelé görbülő szájszélei viszont még idejében jelzik, hogy párja mosolya inkább csak kulturális idegbecsípődés. Az arcukról leolvasható jómód mindenesetre a kétágyas megoldást tenné indokolttá, de a rendező négyágyas fülkére írta a konfliktust, mely egy fülig érő szájú spanyol és csinosan mísz kísérője képében hamarosan be is nyit a csendes-rendes amerikaiakhoz. Az összezártságból következő thrillerfejlemények (hulla a hóban, kábítószer a hátizsákban, kínzás az erdő mélyén) azokat igazolják, akik a havasi krimik csekély megújulási képességére figyelmeztetnek, a kétágyas fülke bérlése mellett kardoskodóknak azonban nem lehet panaszuk.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”