Ritka jelenség, különösen a szuperprodukciók magaslati levegõjén, hogy rendezõ és sztárjai ilyen egyetértésben és követ-kezetesen komolytalankodjanak végig egy folytatást, márpedig Steven Soderbergh G. Clooneyval, B. Pitt-tel és J. Robertsszel felálló - és még vagy tucatnyi bálkirályt és csárdáskirálynõt felvonultató - csapatával valami ilyesmire vetemedett. Talán arról van szó, hogy a rendezõ szerencsésen felismerte: az elsõ részben még némi feszültséget generáló páncéltermes-szuperbûnözõs vonal immáron nem vezet sehová, ellenben ha az egyszeri nézõre jól öltözött sztárok kacsingatnak kifelé a szerepükbõl, s mindeközben egymást ugratják jókedvûen, azzal már lehet kezdeni valamit. Az Ocean's 11 még el-eljátszott a Nagy balhé látszólag kivitelezhetetlen egzotikumával, második nekifutásra azonban a mestertolvajok és szabadulómûvészek mutatványai alig többek kötelezõ betéteknél, melyeket a tisztesség kedvéért - elvégre betörõs filmre szólt a megbízás - le kell tudni, s el kell juttatni a szereplõk különbözõ csoportjait a történet egyik pontjából a másikba. Amszterdamban, majd Rómában bonyolódik ezúttal a tolvajbanda története, s bár akad arisztokratikus beütésû konkurencia, és mélyen dekoltált nyomozóként színre libben Catherine Zeta-Jones is, a lényeg - most még sokkal inkább, mint korábban - a hidegvérû bohóckodás, a stílusokkal való szenvedélyes játék, a dög és a supercool. Így fest, ha Hollywood haknikirályai beindulnak: egy-egy poén mondjuk Clooney koráról, némi zenés száguldás, jól szabott öltönyök és még jobban szabott grimaszok. Az igazi mutatvány nem a múzeumi mûkincseket õrzõ lézerriasztó kijátszásában, hanem a sztárkultusz ilyen elegánsan pofátlan kiaknázásában keresendõ.
- köves -
Az InterCom bemutatója
