Film: Oszi, kérlek! (Ron Howard: Egy csodálatos elme)

  • - ts -
  • 2002. február 28.

Zene

Kezdjük úgy, ahogy végezni szoktuk: tippeléssel. Szerintünk mától az idei Oscar-díjas (legjobb film, rendező, főszereplő, pereces) film megy a pesti mozikban. Magabízásunknak két oka van, egyik sem túl eredeti.
Kezdjük úgy, ahogy végezni szoktuk: tippeléssel. Szerintünk mától az idei Oscar-díjas (legjobb film, rendező, főszereplő, pereces) film megy a pesti mozikban. Magabízásunknak két oka van, egyik sem túl eredeti.

1. Az alkotás régi hiányt pótol. Emlékezetünk szerint Forrest Gump bár jattolt Kennedyvel, Nobel-díjat mégsem kapott. Márpedig, ha a mindennapinál csak egy hajszálnyival erősebben koncentrálunk Hollywood ideológiai természetű üzengetéseinek desiffrírozására, hamar belátjuk: Amerika egy olyan nagyszerű ország, ahol az őrültek is előbb-utóbb magas nemzetközi, tudományos elismerésben részesülnek. A film főhőse annyiban kétségtelenül megkönnyítette az alkotók munkáját, hogy előbb ért el világraszóló eredményeket, s csak aztán őrült meg teljesen, ám nem visszafordíthatatlanul, hisz nyilván jó előre gondolt az életéről szóló műalkotás érthető happy end-igényére.

2. Az Egy csodálatos elme a maga igencsak szűk műfaji határain belül kétségtelenül kiemelkedő munka. Azt azért túlzás volna állítani, hogy nagy ívben kerül el minden, efféle mozikban szinte kötelező közhelyet, de lendületesen szlalomozik az évtizedek óta fönnálló csapdák között, alkalmanként egészen odáig merészkedve, hogy az elkerülhetetlennek látszóba direkt masírozik bele, úgyszólván kalapot lengetve. A szerelmesek már-már vidoran választanak maguknak csillagot, s ez pontosan annyi hollywoodi önreflexivitás, amennyire azt kell mondjuk: jól áll egy blockbusternek.

Az is nagyon szép a dologban, ahogy a mű nyilvánvaló csúcspontja, a Nobel-díj átadása végül-is megtörténik. Mindenki tudja, de a rendező mutatja is, hogy az ilyesmi a moziban csakis egetrengető giccsparádé lehet. Ám Ron Howard, amennyire csak lehet, sőt kicsit jobban is menti a menthetetlent. Megidézi azt a legkérgesebb szívű embergyűlölő számára is valóban megindító jelenetet, amikor a már súlyosan beteg Federico Fellini átvette az életművéért neki ítélt Oscart. S ez nemcsak könnyfacsaró, de bizonyos szempontból őszinte is.

Arról szól, hogy a közönség kegyein túl mire is hajt még ez a nagy ívű vállalkozás.

- ts -

A UIP Duna-Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.