Lemez

Garbage: Not Your Kind Of People

  • - greff -
  • 2012. június 3.

Zene

Hiába zenélt benne Butch Vig, a grunge-korszak leghíresebb producere, a Garbage fénykorában (98 körül) és később is kizárólag a zenekarnak arcot adó énekes lány miatt tudott mutatós szigetként kiemelkedni a rádió-rockzenekarok ezüstösen csillogó óceánjából. Shirley Manson ösztönös volt és elemi, pedig mintha tervezőasztalon fejlesztették volna tökélyre, hiszen vad gesztusaival és mangaszerű megjelenésével egyszerre tudott vonzó lenni a PJ Harvey uszályában gitárjaikkal hasító harcos amazonok rajongói és a popkultúra mindenütt furcsa formákat kereső ínyenc nagyfogyasztói számára.
Ha 2005-ben leállított zenekara nem is, ő azért csak-csak eszünkbe jutott olykor az elmúlt évek során, és most kifejezetten jó látni az új videókban, és jó hallani is a visszatérő lemezen, ami egyébként elsősorban a kiszámíthatóságával tüntet.


 

Aki a Garbage első két lemezét ismeri, máris mindent tud erről az újról, és bár a görcsös alkalmazkodás hiánya kétségkívül pozitívan értékelendő, ezt a fajta eljárást elsősorban az tudná megnyerővé varázsolni, ha a Not Your Kind... csordultig lenne jobbnál jobb számokkal. De sajnos nem ez a helyzet. A lelkesedés és a lendület éppenséggel nem hiányzik, úgyhogy a lemez fájdalommentesen végigpörgethető, de a szuperslágeres Blood For Poppiest és a fura, de ügyes Bowie-parafrázisnak hangzó címadót leszámítva nem sok minden marad meg utána a fejben - legföljebb annyi, hogy ez a tudatosan túlcsiszolt-túlrétegzett hangzás egy teljes lemezen át már nem annyira hatásos, inkább meglehetősen idegesítő.

Stunvolume, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.