Hajtott a kíváncsiság és bementünk a barlangba, hogy egy picit is jobbá tegyük a világot

Hangadó - komolyzenei melléklet a Magyar Narancsban

  • narancs.hu
  • 2019. május 18.

Zene

Komolyzenei világunkban egyre komolyabb dolgok történnek. Nem vicc. Ennek röntgenképét rögzítettük legfrissebb mellékletünkben.

Nemrég itt járt Jordi Savall, a régizene katalán atyaúristene, és jól meginterjúvoltuk. A 75 éves Eötvös Pétert is alaposan kikérdeztük. Rajk Judit énekművésszel pedig a hazai komolyzenei szcéna fura ellentmondásairól beszélgettünk. Többek között.

De olvashatnak még a nyugati zene és az egzotikum kapcsolatáról, a nagyzenekarok lelki életéről, illetve Kerékfy Márton könyve apropóján Ligeti György fantasztikus életművéről is. A végén pedig találnak rengeteg komolyzenei programot, egészen július végégig.

Íme egy kis ízelítő a mellékletből:

„Ami elvette az istenhitemet”

Jordi Savall a régizenejátszás katalán nagy öregje. Együtteseivel a mediterrán térség zenéjén kívül a zene globális kapcsolódásait is kutatja, játssza és közreadja. A spanyol-katalán helyzetről is beszélgettünk.

MN: A zenéjében óhatatlanul nagy szerepet játszik tehát a vallás. Ön egyébként vallásos?

JS: Meg vagyok keresztelve, ahogyan a Franco-időkben mindenkit megkereszteltek Spanyolországban. Fiatal koromban hittem is, de azóta sajnos sok szörnyűséget láttam és tapasztaltam, ami elvette az istenhitemet. Mesélték, hogy a polgárháború alatt papok megáldottak kivégzéseket… Úgyhogy rájöttem, itt valami nincs rendben. De gyakran felteszem magamnak a kérdést: ki vagy mi az isten? Mert mindennek van valamilyen értelme. De azt hiszem, a legfontosabb, hogy mindannyian, egyénenként felelősek vagyunk azért, hogy jobbá tegyük a világot. Az én vallásom tehát valami ilyesmi: a lehető legjobbat cselekedni, hogy azok, akikkel kapcsolatban vagyok, boldogok legyenek. (...)

MN: Ön katalán. Mit jelent ez most?

JS: Erre a helyzetre egyelőre nincs megoldás. Sajnos, ha ma egy kultúra nincs államként definiálva, akkor nem létezik. Szerintem a katalánok nagy része szívesen van együtt a spanyolokkal, de szeretnének láthatóak lenni. Egy egyszerű példa: a futball-világbajnokságon a „spanyol” csapat játszik, amelyben a játékosok több mint a fele katalán, de sosem mondják, hogy ez katalán csapat. Mintha önök egy ország lennének Lengyelországgal, és a csapatukat lengyel csapatnak hívnák.

MN: Ezt a helyzetet ismerjük... Önnek az a benyomása, hogy a katalánok nem elég láthatóak?

JS: Globális világban élünk, ahol az egyes kultúráknak, ha élni akarnak, láthatónak kell lenniük. Használhassák a nyelvüket, ad- hassák ki a könyveiket, játszhassák a zenéjüket.

 


 

„Barátságos vagyok”

Eötvös Péter zeneszerző, karmester

Januárban múlt 75 éves, és ez az éve különösen mozgalmas – 29 városban vezényel 42 koncertet, ifjú zeneszerzőket és karmestereket mentorál a saját alapítványa szervezte programban a BMC-ben, és két új operán is gondolkodik.

Magyar Narancs: Amikor a karmesterséget tanítod, mit akarsz leginkább átadni a tanítványnak – attitűdöt, technikát, tényeket?

Eötvös Péter: Ennek két iránya van: az egyik, amire a zenekarnak szüksége van, a másik pedig, ami a karmester karakteréhez illő ütéstechnika.

Nem szabad általános stílust tanítani; ahogyan egy színésznek, a karmesternek is az alapkarakterét kell tudatosítani, erősíteni, kidolgozni, és nekem ebben kell segítenem. A zenekarnak bizonyos feladatokat el kell látnia, és a karmester ezt irányítja; mint egy repülőt – ha ilyen a szél, akkor így kell repülni, ha olyan, akkor úgy.

 


 

A nagyzenekarok lelki élete

Hierarchiából születő harmónia

A szimfonikus zenekar tökéletesre csiszolt harmóniái mögött rengeteg emberi konfliktus húzódhat. A muzsikusok közérzetének egyik legmeghatározóbb faktora a karmester személyisége, de a zenei világ szigorú rangsora által kijelölt szerepek is hatással vannak a zenekari pszichodinamikára.

A közelmúltban több pszichológiai kutatás is foglalkozott azzal, milyen hatással van az egyénre a szimfonikus zenekari tagsággal járó életmód. Mert ez a karrier vitathatatlanul speciális életmódot jelent. Amellett, hogy meg kell felelni a szigorúan hierarchikus rendszer szabályainak, állandó a teljesítménykényszer miatti nyomás, a gyakorlással töltött hosszú órák pedig a tagok zenekaron kívüli társas kapcsolataira is hatással vannak.

Egy 2012-es ausztrál kutatásban nyolc szimfonikus zene- kart vizsgálva megállapították, hogy a zenészek között kiemelkedően magas volt az alkati eredetű vonásszorongás és a társas szorongás szintje, ráadásul a kísérleti személyek százaléka pozitív eredményt adott a depressziót szűrő teszten. A szorongás szintje egyéb- ként kiemelkedően magasnak bizonyult a női és a fiatal tagok körében.

 


 

„Be kell menned a barlangba”

Rajk Judit énekművész

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene tanszékének egyetemi docense, a Fuga komolyzenei programjainak kurátora, a kortárs zene egyik megkerülhetetlen előadója. Rajk Judittal klasszikus zenei életünk fura ellentmondásairól is beszélgettünk.

MN: 2013-ban az Új Zenei Fó- rum díjkiosztóján Eötvös Péter nem győzte sorolni a győztes neveket (Tornyai Péter, Balogh Máté, Sándor László, Alessio Elia, Hor- váth Balázs, Bella Máté), majd azt mondta, nagy generáció születik. Igaza lett?

RJ: Abszolút. És legtöbbjük, még mint zeneakadémista, koncertező szerzőként a Fugából indult. Tíz éve indítottunk el egy kortárs zenei műhelyt, akkor még neve sem volt, ma CentriFUGA. Tornyai volt amúgy a „keresztapa”, övé a név ötlete. Kapott is az esküvőjére egy gyümölcscentrifugát... Ő, Balogh Máté és Kedves Csanád találják ki a koncerteket, ahol egyébként a mai magyar koncertélet jelentős fiatal előadói játszanak. Olyan fiatalok, akiknek volt merszük új notációt, új hangzásokat tanulni, túllépni a hangszerük határain. Mert kíváncsiak voltak és bátrak. A kortárs zene is csupán ennyit kér a hallgatóitól: légy kíváncsi! Ahhoz, hogy felfedezhesd a barlangrajzokat, be kell menned a barlangba.

A 21 oldalas Hangadó mellékletet megtalálja a friss Magyar Narancsban.

Ne feledje el e héten is megvenni a lapot, amely csütörtöktől kapható az újságárusoknál. Vagy előfizethető itt.

E heti számunkban

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.