Opera

Hasse: Pyramus és Thisbe

Zene

A sorsüldözött babiloni szerelmespár, Pyramus és Thisbe, akik vagy másfél ezer évvel megelőzték és megelőlegezték Rómeó és Júlia tragikus végzetét, Ovidius és Shakespeare után a 18. századi operafejedelemnek, Johann Adolph Hassénak is hálás témát kínáltak. Az oly sokáig hálátlanul elhanyagolt emlékezetű mester 1768-ban háromszereplős tragikus intermezzót komponált történetükből, ám e mű pár évnyi ismertséget követően bő kétszáz évre feledésbe merült. A historikus mozgalom kutatószenvedélye aztán a múlt század nyolcvanas évei óta újra elő-előhozza Hasse utolsó előtti színpadi művét, az újrafelfedezés legfrissebb impulzusát meg éppenséggel Fabio Bionditól és az Europa Galante formációjától kapta a közönség Salzburgban csakúgy, mint most Budapesten. Biondié csodás egy zenekar: a stílusérzék és a kollektív virtuozitás éppúgy alapértelmezett náluk, akárcsak a félreismerhetetlenül személyes és egyedi hangzáskép. Hasse reformista szellemű operája így a legjobb kezekbe került, az Europa Galante ugyanis lendületes működésével készségszinten tette érzékletessé a Pyramus és Thisbe leg­újszerűbb vonulatát: a recitatívók és áriák között elmosódó határok, meg az egyik számból a másikba gyakran sikerrel továbbvitt drámai-helyzeti energia ismertetőjegyét. Az énekesek közül ebben leg­inkább a Pyramus nadrágszerepét éneklő Vivica Genaux volt Biondiék egyenrangú partnere: szorításos hangképzése és egyéb modorosságai egy pillanatra sem feledtethették velünk a tényt, hogy erős kisugárzású művészt hallunk. Egy-másfél vonással hátrébb ugyancsak dicséretesen fáradozott a két másik szólista, a Thisbét éneklő Desirée Rancatore és a lánya után haló zord atya szerepében fellépő tenor, Emanuele D’Aguanno is. Max Emanuel Cenčićék 2015-ös Siroe-előadása után most újra megbizonyosodhattunk: tehetséges fiú ez a Hasse, érdemes lenne máskor is dolgoztatni vele.

Müpa, Fesztivál Színház, február 27.

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.