Opera

Hasse: Pyramus és Thisbe

Zene

A sorsüldözött babiloni szerelmespár, Pyramus és Thisbe, akik vagy másfél ezer évvel megelőzték és megelőlegezték Rómeó és Júlia tragikus végzetét, Ovidius és Shakespeare után a 18. századi operafejedelemnek, Johann Adolph Hassénak is hálás témát kínáltak. Az oly sokáig hálátlanul elhanyagolt emlékezetű mester 1768-ban háromszereplős tragikus intermezzót komponált történetükből, ám e mű pár évnyi ismertséget követően bő kétszáz évre feledésbe merült. A historikus mozgalom kutatószenvedélye aztán a múlt század nyolcvanas évei óta újra elő-előhozza Hasse utolsó előtti színpadi művét, az újrafelfedezés legfrissebb impulzusát meg éppenséggel Fabio Bionditól és az Europa Galante formációjától kapta a közönség Salzburgban csakúgy, mint most Budapesten. Biondié csodás egy zenekar: a stílusérzék és a kollektív virtuozitás éppúgy alapértelmezett náluk, akárcsak a félreismerhetetlenül személyes és egyedi hangzáskép. Hasse reformista szellemű operája így a legjobb kezekbe került, az Europa Galante ugyanis lendületes működésével készségszinten tette érzékletessé a Pyramus és Thisbe leg­újszerűbb vonulatát: a recitatívók és áriák között elmosódó határok, meg az egyik számból a másikba gyakran sikerrel továbbvitt drámai-helyzeti energia ismertetőjegyét. Az énekesek közül ebben leg­inkább a Pyramus nadrágszerepét éneklő Vivica Genaux volt Biondiék egyenrangú partnere: szorításos hangképzése és egyéb modorosságai egy pillanatra sem feledtethették velünk a tényt, hogy erős kisugárzású művészt hallunk. Egy-másfél vonással hátrébb ugyancsak dicséretesen fáradozott a két másik szólista, a Thisbét éneklő Desirée Rancatore és a lánya után haló zord atya szerepében fellépő tenor, Emanuele D’Aguanno is. Max Emanuel Cenčićék 2015-ös Siroe-előadása után most újra megbizonyosodhattunk: tehetséges fiú ez a Hasse, érdemes lenne máskor is dolgoztatni vele.

Müpa, Fesztivál Színház, február 27.

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.