„Oly népszerű vagyok itt, hogy az emberek odajönnek hozzám az utcán, és azt kérdezik: »Grieg úrhoz van szerencsém?« A koncerten két királynő is jelen volt. Üdvözöltek, köszönetet mondtak és reményüket fejezték ki, hogy megkapom az Oranje-Nassau ház becsületrendjét. Ha igazán ismer, tudja, mennyire boldoggá tettek ezek a hasznos rendek és medálok, amelyek nélkül dísztelen lenne a kabátom.”
Így írt holland kirándulásáról Edvard Grieg, akit talán igazságtalanul, de már saját kora is mindig a kismesterek közé sorolt. Első életrajzírója hosszan ecsetelte külsejét, fényes homlokát, kíváncsian mozgó szemöldökét, tömpe, apró orrát, hogy aztán pusztán fizimiskája alapján levonja a következtetést: „a halánték egy álmodozóra utal, a száj és az áll pedig erős életkedvről árulkodik”. Hogy mennyire helyénvaló a külsőről a belsőre következtetni, abba most hadd ne menjünk bele; az viszont igaz, hogy Grieg zenéjét finom humora, kis dolgok iránti lelkesedése és szerénysége teszi ellenállhatatlanná. A kis formák mestere volt, de ki merészelné azt állítani, hogy kicsinységekből lehetetlen tekintélyes életművet alkotni? A Liszt Ferenc Kamarazenekar a szerző jól ismert és szeretett Holberg-szvitjét adja elő a Zempléni Fesztiválon. Tfirst Péter koncertmesterrel az élen elhangzik a cseh származású, ötvenes zeneszerző, Pavel Fischer 3. vonósnégyese, a klarinétos kortárs, Jörg Widmann szédítő energiájú 180 Beats Per Minute című kompozíciója és Csajkovszkij Vonósszerenádja is (Tokaj, Paulay Ede Színház, augusztus 20., hét óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
