Zene

"Ha azt mondják, hogy na végre, megjött az eszed: megalkudtál valamiben, abban biztos lehetsz" - fenyeget a Farkastörvények megjelenése óta a programadó Akela-dal, a Farkasok vagyunk.

A Filharmóniai Társaság koncertje, - amelyet vendégkarmesterként az amerikai második liga érdemes képviselője, a 2011-ig Seattle komolyzenei életét vaskézzel uraló Gerard Schwarz irányított, két, egymástól fényévnyi távolságban elhelyezkedő művet párosított össze.

Másfél évvel ezelőttig Amanda Palmer egyike volt a hívei által forrón imádott, táborának mérsékelten tágas körén kívül azonban már nehezen azonosítható zenészeknek. Aztán hirtelen minden megváltozott.

Mihály Tamás szerint megtévesztés az Omega Oratórium nevű templomi turnét Omega-produkciónak nevezni, mert abban sem ő, sem Molnár György nem vesz részt. Kóbor János szerint viszont időskorban már csak ez a templomi, szimfonikus, orgonás fellépés vállalható.

A napfényes Itáliából éppen visszatért énekes-képzőművész december 15-én karácsonyi koncertet ad a Jurányiban. Mindjárt hármat is, hogy minden kedves rajongója láthassa gyerektől felnőttig, aki hiányolta az elmúlt hónapokban. Ennek apropóján kérdeztük.

"Vannak olyan mélyen erényes jellemek, akiknek szükségük van rá, hogy higgyenek Istenben; vannak mások, nem kevésbé tökéletesek, akik nagyon jól megvannak azzal, hogy nem hisznek semmiben, miközben a szigorú erkölcsösség minden szabályát betartják. Manzoni és Verdi... Ezen a két emberen azonban valóban töprengenem kell." Verdiné, született Giuseppina Strepponi fogalmazott ekképpen az 1870-es évek elején arról a két, az intézményesített vallásossággal hadilábon álló olasz nagyságról, akik nélkül sohasem jöhetett volna létre a XIX. század máig legnépszerűbb rekviemje.

Egy éve lehetett, hogy Lou Reed-napot tartottam otthon, vagyis újrahallgattam a hozzám nőtt lemezeit, aztán feltettem pár kérdést is, hátha meg tudom válaszolni valamelyiket. Persze nem sikerült. Aznap a The Blue Mask hagyott a legmélyebb nyomot bennem, melynek címadó számát "önarcképnek" titulálta Lou, csupa kínnal és üvöltéssel, vérrel és vérfertőzéssel, bűnnel és büntetéssel, halállal és megválthatatlansággal a maszkja mögött. Halotti maszk, ragozhatnám tovább az alkalomra való tekintettel.

Mindig van némi kockázat abban, ha egy este túl sok a fellépő. A közönség szempontjából zavaró lehet, ha erősen szóródnak az előadók műfaj (és néha színvonal) tekintetében - s kérdéses az is, hogy a produkciók ki tudják-e magukat futni a rendelkezésre álló, néha szűkre szabott idő alatt.

Noha lemezek nélkül nyilván nehéz koncertkedvenc zenekarrá válni, a Pearl Jam mindig is élőben volt erősebb, és nem csoda, hogy hivatalosan több száz (!) koncertalbumuk jelent meg - a legutóbbi stúdiólemez, a 2009-es Backspacer óta is kijött közel 80.

"Március huszonötödikén rendkívül furcsa eset játszódott le Pétervárott. Ivan Jakovlevics borbély, aki a Voznyeszenszkij proszpekten lakik, kora reggel friss kenyér illatára ébredt. Inkább hajlandó volt lemondani a reggeli kávéjáról a kenyér kedvéért, mivel tudta, hogy mindkettőt úgysem élvezheti. Az illendőség kedvéért frakkot húzott az inge fölé, s az asztalhoz ült, majd megszegte a kenyeret, de a legnagyobb ámulatára a kettészelt kenyér közepében valami fehéret vett észre.

Legutóbbi narancsos interjújában (Léggömbök sorsa, 2010. március 11.) Justin Sullivan nagyon optimistán beszélt zenekara akkor még csak tervezett, a harmincadik évfordulót ünneplő jubileumi turnéjáról, illetve jövőbeli terveiről, a hírek szerint azonban a csapat eléggé megrogyott az elmúlt egy-két évben, és csak súlyos gyalogáldozatokkal - többek közt Peter Nelson, a New Model Armyban már huszonéve alapembernek számító basszusgitáros lelépésével - tudta átvészelni ezeket a vészterhes időket.

Mindig felemelő érzés, amikor egy magyar szerző bemutatkozó lemeze ennyire jól indul: az Accept The Lightban egy erős lenyomatú, de elmosódott ambienttextúrákból összeálló háttérkép előtt bontakoznak ki az elvágyódást jelző, melankolikus dallamok.

Geneva Jacuzzi egy Los Angeles-i, mondjuk úgy, művésznő, akit a nagyközönség leginkább onnan ismerhet, hogy egy időben szintizett Ariel Pink zenekarában, valamint romantikus szálak is fűzték nevezett fiatalemberhez.

A lemondások hétvégéjén, amikor az Erkel Színház Verdi-gálájára végül csak a harmadjára meghirdetett vendégtenor tudott eljönni, a Fesztiválzenekar is nélkülözni kényszerült soros bérleti koncertjeinek díszvendégét, Maria João Pirest.