mi a kotta?

Jót vagy semmit

  • mi a kotta
  • 2022. október 26.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/43. hétre

„Kiáltások hangoztak az első emeletről: – Gyilkosok, gyalázat, fogjátok meg! – és az egész hallgatóság teljes zűrzavarban ugrált fel helyéről. Girardinné hisztériásan, magán kívül izgett-mozgott páholyában, és segítségért kiáltott. Mellette lévő férjét felpofozta Bergeron, a Charivari egyik szerkesztője, akit Lajos Fülöp első merénylőjeként ismernek, s akit a közvélemény akkor azzal vádolt, hogy néhány évvel előbb ő lőtt pisztollyal a királyra a Pont Royal-on. Ez a botrány csak árthatott a hangverseny hátralevő részének. (…) De bárhogy is áll a dolog, megoldottam a kérdést és sakkban tartottam ellenségeim vezérkarát. A bevétel nyolcezerötszáz frankra rúgott” – írja kaotikus és követhetetlen emlékirataiban állami megrendelésre írott Requiemjének bemutatójáról Hector Berlioz, aki mindig szeretett ellenlábasokra lelni, bárhol is járt. Volt oka aggodalomra: a fenti pofonon túl konkurens komponisták is zavarták a premiert, akik a Marseillaise-t követelve fűtötték a közéleti lázban égő párizsiakat. A szerző végül elégedetten állapította meg, hogy rekviemjének előadása nagyszabásúbb volt, mint bármi, amit a főváros korábban hallott.

Halottak napján a francia zeneszerző roppant gyászmiséjétől visszhangoznak a Müpa hangversenytermének falai. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar mögött hatalmasra duzzasztott kórus énekel a karzaton: a Nemzeti Énekkar, a Rádiókórus és a Honvéd Férfikar egyesített erői. A karmester Howard Williams, a tenorszólista Andrew Staples lesz (november 1., fél nyolc). Pár nappal korábban a Budafoki Dohnányi Zenekar könnyedén borzongató koncertet ad ugyanitt. Hollerung Gábor Muszorgszkij, Saint-Saëns és Verdi klasszikusai mellett John Williams és Andrew Lloyd Webber népszerű dallamait vezényli halloweeni estjükön (október 28., kilenc óra).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.