képregény - DORCSINECZ JÁNOS - MIKÓ CSABA: MARKETING STRATÉGIA

  • - kg -
  • 2010. január 28.

Zene

Budapest és Sin City határában járunk, a sötétben bujkáló velős pacalok, peep-show-ban vetkőző pincérnők, többnapos borosták és a véget nem érő éjszakák földjén. Alkalmasabb tájat nehéz is lenne elképzelni egy búskomorságát kívül hordó, az élet napos oldalait még lábjegyzetileg sem ismerő képregényhez.
Budapest és Sin City határában járunk, a sötétben bujkáló velõs pacalok, peep-show-ban vetkõzõ pincérnõk, többnapos borosták és a véget nem érõ éjszakák földjén. Alkalmasabb tájat nehéz is lenne elképzelni egy búskomorságát kívül hordó, az élet napos oldalait még lábjegyzetileg sem ismerõ képregényhez. Ha nem is a Dorcsinecz János (rajz) és Mikó Csaba (történet) szerzõpáros találta fel a noiros ecsetkezelést és az ezzel járó kevés beszédû, ám annál kifejezõbben felosztott képregényoldalakat, a Hangulat kocsma nevû talponálló megteremtéséért mindenképpen jár a pont - ha Tarr Béla képregény-rajzolónak születik, bizonyára tõle várnánk az ilyen idõtlenül hervatag vendéglátó-ipari alegységek megfestését.

A pokolban kapható velõspacalért azonban odébb kell mennünk néhány sarkot, azt egy kissé konszolidáltabb lebujban szolgálják fel a képregény gyomorbajos hõsének, akinek azonban sok öröme nem telik e gasztronómiai szuperhõsben. Vikár Ferencnek nincs sok hátra, és ezt tudja is magáról, ám azzal alighanem nincs tisztában, különben nem lenne ilyen menthetetlenül egyhangú képregényhõs, hogy irodalmi elõképei között nemcsak a búsuló noirjuhász, de egy örkényi egyperceshõs is szerepel. Mert Vikár Ferenc, ha megkérdeznék, nyilván azt felelné, hogy köszöni, jól van, de ha azt firtatnák, hogy mi az a kötél, amit maga után húz, kénytelen lenne beismerni, hogy az bizony nem kötél, hanem a belei.

Ez a meg(nem)világítás (és a merésznek szánt meztelenkedés) bejáratott effektje e korhatáros képregény-valóságnak, mely Mikóék esetében akkor a legszebb, amikor a szereplõk már rég hazamentek, vagy mind meghaltak. Oldalnyi üres feketeség marad utánuk, néhány könnyû kézzel odavetett, hideglelõsen szállingózó hópihével.

Roham Kiadó, 2009, 92 oldal, 1490 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.