„A régebbi korok felől nézve feltehetjük a kérdést: miért pisszegjük le azokat, akik tapsolnak egy darab tételszüneteiben, miért várjuk el a zongoristáktól, hogy kotta nélkül játsszanak, és miért bosszankodunk annyira, ha félreütnek? A zavaró tényezők közül főleg ez utóbbira mondhatjuk, hogy aligha zavarta Anton Rubinsteint vagy Eugen d’Albert-t – hogy csak kettőt említsünk a múlt leghíresebb, »piszkosan« játszó pianistái közül.” Így ír Kenneth Hamilton pár évvel ezelőtt magyarul is megjelent könyvének, Az aranykor után előszavában, mely műben feltárta, hogyan egységesedtek a 19. század sokféle és tarka előadói stílusai, miután a lemezipar és a kottahűség újabb elvárásai fontosabbá váltak az egyéniségnél. Az íróként jeleskedő skót virtuóz ezen a héten nálunk zongorázza a különbséget – tudós tevékenysége alapján legalábbis erre számítunk –, amikor Liszt, Busoni és Chopin műveivel lép fel. Vajon sikerül ezen a matinén megidéznie a zongora hőskorának stílusát? (Régi Zeneakadémia, június 3., tizenegy óra)
Vashegyi György esetében ugyancsak a tudósba oltott előadó típusfigurájával van dolgunk. A régizene-specialista ezúttal a francia romantikus opera alig ismert szemelvényeit vezényli a Concerto Budapest élén, hogy ne csak a Carment, a Faustot és a Sámson és Delilát ismerjük, hanem Joncières és Grandval neveivel is megbarátkozzunk. Az est énekes fellépői Gabrielle Philiponet, Anaïs Constans, Anna Dowsley és Michael Arivony lesznek (Zeneakadémia, június 3., fél nyolc). Azok pedig, akik a Metropolitan operaközvetítésére kíváncsiak, egy jóval ismertebb dalművet láthatnak. Mozart Varázsfuvoláját Lawrence Brownlee, Kathryn Lewek és Erin Morley főszereplésével mutatják be a New York-i szentélyben (Müpa, Fesztivál Színház, június 3., hét óra; ismétlés másnap hat órakor).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
