Jó rendezõi ötlet az a néhány, vitrinbe helyezett kép és irat, amely szekszárdi, majd budapesti környezetét mutatja be a gyerekkorától kezdve, amikor szivarosdobozból eszkábálta elsõ kameráját. Ráadásul korabeli fénymásolt újságokból tájékozódhatunk a biatorbágyi Matuska-merénylet elsõ híreirõl, melyekhez õ készített látványos fotókat. Ekkor már az Est Lapok munkatársa volt, miután lakatosinasból rajzoló, majd filmoperatõr lett. Újdonságnak számítottak híres szociofotói, a középosztályt sokkoló képei a mélységes nyomorról, pincelakásokról, guberálókról, üvöltve éneklõ vak hegedûs koldusról. De ez nem jelentett elkülöníthetõ korszakot az életében, változatlanul otthonosan mozgott a napos oldalon, a színészek, vezetõ politikusok (a pantallóban, kötött mellényben füvet nyíró Bárdossy László, az öltözõjében izguló Bajor Gizi, a kiskutyákat fényképezõ Jávor Pál) világában. Jó szemét, gyors helyzetlátását egy gólyaként az esernyõjére támaszkodva magyarázó úr, a zsúfolt korzó vagy a lovas lócitromgyûjtõ "díszkíséretének" a képe mutatja. Az, hogy az ötvenes években a Várostervezési Intézet fotósa lett, egyfajta háttérbe húzódásra utal, mindenesetre ebbõl az idõszakból már nincsenek képek a kiállításon. Viszont egyfajta "kegydíjként" õ restaurálhatta a híres Petõfi-dagerrotípiát.
Magyar Fotográfusok Háza, Bp. VI., Nagymezõ u. 20., nyitva: december 12-ig
*****
