A kiállítás mottója egy Bernhard-aforizma: "Maga Ausztria sem más, mint egy színpad", amelynek igazságát a legutóbbi hetek eseményei is alátámaszthatják. Köztudott, hogy Bécsben jelenleg amolyan egyetemi "diáklázadás" zajlik. Nos, november 14-én a diákok megszállták Bernhard színházi mûködésének fényes színpadát, a Burgtheatert, ahol az új igazgató, Matthias Hartmann engedélyével 20 perces tiltakozó gyûlést rendeztek a Lorenzaccio szünetében. A nézõk színházként fogadták ezt, egyesek búúúúztak, mások önfeledten tapsoltak. Kár, hogy Bernhardunk nem lehetett ott.
Maga a kiállítás pazar; nem túl nagy, de nem is felületes. Az egyik teremben amolyan színházat kapunk, vacsoraasztalhoz ülhetünk, mintegy a Ritter, Dene, Voss címû Bernhard-dráma színpadára, és fülhallgatón meg egy monitoron végigkísérhetjük a Claus Peymann által rendezett elõadást. Komoly tanulsággal járt ez e sorok szerzõjének: Bernhard látszólag színházellenes, cselekmény nélküli mûvei teátrálisan is remekül hatnak, ha vérbeli színészek kapják a szájukba a szöveget. Gert Voss teljesítménye különösen lenyûgözõ, miként az is, amit Traugott Buhre csinál A színházcsinálóban, nem is szólva a végképp zseniális Bruno Ganzról. És még egy konklúzió: maga Thomasunk is nagy színész volt, vérbeli bohóc - ezt mutatják eszementen pimasz levelei, táviratai, interjúi.
Österreichisches Theatermuseum, 1. Innere Stadt, Lobkowitzplatz 2. Megtekinthetõ 2010. július 4-ig, keddtõl szombatig, 10-18 között
*****
