A koncert mégis felemásra sikerült. Vagy az énekes unja már, hogy egzotikus állatként kezelik a reggae-színtéren, és ezért akart szakítani az ortodox felállással, vagy a - már nem is annyira új - tagság erõltette a borultabb vonalat, de a kétórás fellépésbõl úgy negyven-ötven percnyi üresjáratot, alibizenélést nyugodtan elhagyhattak volna. Akárcsak a felismerhetetlenségig gyorsított, szintibasszussal elõadott Close My Eyest és a pont ellenkezõleg, altatódalként játszott Aish Tamidot, amibõl a Stubb'son megszokott verzió drámaiságát teljesen sikerült kiölni. Ám amikor nekiálltak igazi zenekarként játszani, és Stu Brooks is a basszusgitárját pengette inkább a szintetizátor buzerálása helyett, valamiért mégiscsak elkezdett mûködni a dolog: a Chop'em Down végét egészen vadra vették, s a lemezen kimondottan lagymatag Jerusalem is úgy ütött élõben, hogy még az alig harmincas Miller kedves öregúrra emlékeztetõ botorkálását is megbocsátottam volna, ha a vége felé nem veszik elõ a King Without A Crownt, és nem ölik ki belõle a koncertverzió húzását.
Syma csarnok, szeptember 5.
***
