könyv - CHRISTOPHER ISHERWOOD: ISTEN VELED, BERLIN

  • - d. magyari -
  • 2009. január 15.

Zene

"Fényképezőgép vagyok, nyitott rekeszszel..." - határozza meg magát a töredékekből összeálló mű Christopher Isherwood nevű elbeszélője, aki - mint erre a rövid bevezető előzékenyen figyelmeztet is - nem azonos a hasonló nevű szerzővel. De alapvetően hagyományos elbeszéléseket olvasunk - viszont amiről szólnak, nagyon is huszadik századi: hogyan, s eleinte milyen észrevétlenül szivárog, mászik, majd masírozik bele a történelem a mindennapjainkba.
"Fényképezõgép vagyok, nyitott rekeszszel..." - határozza meg magát a töredékekbõl összeálló mû Christopher Isherwood nevû elbeszélõje, aki - mint erre a rövid bevezetõ elõzékenyen figyelmeztet is - nem azonos a hasonló nevû szerzõvel. De alapvetõen hagyományos elbeszéléseket olvasunk - viszont amirõl szólnak, nagyon is huszadik századi: hogyan, s eleinte milyen észrevétlenül szivárog, mászik, majd masírozik bele a történelem a mindennapjainkba.

A fényképezõgép a vihar kitörése elõtti pillanatokat rögzíti a nácizmus hatalomra jutása elõtti Berlinben. A szerzõ a harmincas évek elején itt tanított angolt. Könnyeden, önironikusan számol be mindennapjairól, barátairól, tanítványairól. Például leírja fõbérlõje, Fräulein Schroeder lakását, ahol rajta kívül még négy albérlõ lakik, köztük Fräulein Mayr: "Én bajor vagyok, és egy bajor sohasem tudja elfelejteni, ha megsértették." Most épp a lenti szomszédasszony sértette meg, aki ráadásul zsidó. A kisasszony névtelen levelet ír a hölgy kérõjének... A rügeni strandon a nyaralók zászlócskákat tûznek a homoksánccal körbekerített strandszékükre: ott a náci lobogó is. Az egyik fejezetben megismerünk egy zsidó családot: Bernhard nem tûr játék katonákat és játék puskákat a cég üzletében, ami elõtt nemsokára egyenruhás SA-legények állnak, a vásárlókat eltanácsolandó.

A gép a magáneseményeket fényképezi, a képeken a történelem látszik: a sebesült lábujj és a kerti parti helyén a "pusztulás elõtti jelmezes fõpróba". A mû - Réz Ádám kiválóan fordította magyarra - 1972-ben már megjelent nálunk. Érdemes újraolvasni.

Fordította: Réz Ádám. Európa, 2008, 300 oldal, 2500 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.