Könyv - Eljött az Erő - Az első világháború. Szerkesztette: Szabó Dániel

Zene

Tizedik kötetéhez érkezett az Osiris Kiadó nagyszabású, és immár kétségbevonhatatlanul minőségi vállalkozása, a Nemzet és emlékezet című sorozat. Az egységesen hármas tagolású (Források; Közéleti, politikai irodalmi emlékezet; Tudományos emlékezet) szöveggyűjteményeket az adott korszak értő ismerői szerkesztik, eddig minden alkalommal nemcsak arányosan válogatva a primer és szekunder forrásokból, illetve a szaktanulmányokból, de többnyire izgalmas, továbbgondolásra érdemes szempontokat is fölvetve. A sorból a mostani kiadvány sem lóg ki, amennyiben Az első világháború megbízhatóan hozza az elvárt nívót.

Tizedik kötetéhez érkezett az Osiris Kiadó nagyszabású, és immár kétségbevonhatatlanul minőségi vállalkozása, a Nemzet és emlékezet című sorozat. Az egységesen hármas tagolású (Források; Közéleti, politikai irodalmi emlékezet; Tudományos emlékezet) szöveggyűjteményeket az adott korszak értő ismerői szerkesztik, eddig minden alkalommal nemcsak arányosan válogatva a primer és szekunder forrásokból, illetve a szaktanulmányokból, de többnyire izgalmas, továbbgondolásra érdemes szempontokat is fölvetve. A sorból a mostani kiadvány sem lóg ki, amennyiben Az első világháború megbízhatóan hozza az elvárt nívót.

A kortársak által csak "Nagy háborúként" emlegetett négy év (1914-1918) irodalma ugyan bőséges, a közemlékezet mégsem magát a háborút őrzi elsősorban, hanem annak következményeit. A trianoni döntés, a történelmi Magyarország szétesése miatt az utókor sokkal inkább hajlamos volt értelmezni a háborúban történteket Trianon felől, mint Trianont a háborúval és a hozzá vezető úttal magyarázni. A nemzetspecifikus emlékezet persze nem egyedülálló: például a franciák többnyire Elzász-Lotaringia visszaszerzésére, a lengyelek pedig az önálló államiság visszanyerésére korlátozzák a háború interpretálását; a vonatkozó magyar múltszemlélet problémája tehát nem ebben a mozzanatban, hanem a traumát kiváltó okokkal való szembenézés hiányában és az ebből fakadó bűnbakképzési mechanizmusban rejlik.

A szerkesztő Szabó Dániel ezúttal a primer forrásközlést részesítette előnyben: a fent említett három nagy egységből arányaiban ez a leghangsúlyosabb, de egyáltalán nem eltúlzott mértékben. Hiszen aligha képzelhető el ilyen tematikájú kötet például a hármas szövetség kialakulásának vagy a szarajevói merényletet követő diplomáciai mozgásoknak a bőséges dokumentálása nélkül. Ez azonban mindössze a kötelező kűr lenne, de az Osiris sorozatának ennél deklaráltan nagyobbak az ambíciói. Nincs ez másképp ezúttal sem: a frontvonalakról és a hátországi mindennapokról tudósító korabeli iratok, jelentések, följegyzések, rendeletek, vagy a háború miatti belpolitikai kényszerlépések és próbálkozások bemutatása híján (mondjuk az 1917-18-as viták a választójogról) nyilvánvalóan felemás volna az összkép. A közoktatásban az I. világháború története is jobbára eseménytörténeti leírásként jelenik meg; már csak ezért is indokolt egy ilyen jellegű vállalkozásnál a szélesebb és mélyebb merítés.

A história iránt az átlagnál érdeklődőbbek számára, azt hiszem, ezzel együtt is a második nagy egység (Közéleti, politikai, irodalmi emlékezet) a legizgalmasabb. A közölt szövegek (versek, naplórészletek, propagandaanyagok stb.) a világháború magyar életvilágának olyan részleteit mutatják föl, amire másfajta szövegtípus nyilvánvalóan nem alkalmas. A hivatalos dokumentumokból persze összerakható, hogy a korabeli hatalom miként érzékelte a közhangulatot; de az atmoszférát élményszerűen megidézni csakis az ebben a fejezetben olvasható anyagok képesek. Az ország legapróbb zugait is átjáró kezdeti lelkesedésről, a legkiválóbb elmék gondolkodását is ideiglenesen átprogramozó össznemzeti pszichózisról sok minden tudható kitűnő tanulmányokból vagy éppen a korabeli hivatalos "hangulatjelentésekből" - de hogy mindez pontosan miben is állt, az igazából mégiscsak Juhász Gyula, Gyóni Géza vagy Kozma Andor verseiből, Karinthy Frigyes publicisztikájából érthető meg. Mint ahogyan a fokozatos kiábrándulás és kétségbeesés elúrhodása is; ez a folyamat is rekonstruálható ugyan az 1915-17-es rendőrségi, ügyészségi iratokból, de a maga pőreségében többek között Babits, Tóth Árpád, Gyóni írásai árulkodnak róla.

Külön erénye e fejezetnek, hogy a korlátozott lehetőségek ellenére is tartalmaz olyan anyagokat, amik világossá teszik: az országot össznépi eufóriában egyesíteni igyekvő háborús propaganda abszolút telibe kapta a korérzületet. A "boldog békeéveket" dekadenciaként megélő, az enerváltság és akaratgyengeség elmúltát egy nagy, tisztító, mindent átható "erőtől" váró mentalitás alaposan előkészítette a talajt az 1914. nyári föllángolásnak. Nem meglepő hát, hogy a kor művészei közül majd' mindenki a régóta várt fölszabadító vihart, a morális purgatórium eljövetelét és lehetőségét látta a háborúban.

Az első és második rész gazdagságához képest némileg szegényesebbnek tűnik a szaktudományos munkákat reprezentáló fejezet - az okok közül elsőként alighanem a terjedelmi korlátot kell említeni, és innen nézve jó döntésként értékelhető, hogy a szerkesztő, ha már valamin, úgy ezen a fejezeten spórolt az előző kettő javára. A bemutatott írások így is jól láttatják a háború interpretációinak koronkénti változásait és hangsúlyeltolódásait.

Végezetül egy elsőre meghökkentő, de teljességgel jogos megoldásról: bár egyelőre kevés teret kapott, mindenképpen a nyitottság jele az internetes kultúra megjelenítése a második nagy egységben. A szerkesztő ugyanis a háború egyik "legmagyarabb" ütközetének apropóján beválogatta a kötetbe a Wikipédia vonatkozó szócikkét, illetve egy első világháborús poszthoz érkezett kommenteket is. Ha másra nem is, annak érzékeltetésére mindenképpen alkalmas e gesztus, hogy tévhiteink masszív továbbélését a technikai fejlődés minden eddiginél hatékonyabban biztosítja.

Osiris, 2009, 838 oldal, 9890 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.

Lefotózta a Kígyó-sziget egyik védőjét, aki visszaszólt az oroszoknak

Emeric Lhuisset fotográfus fényképein valódi harctereket és igazi katonákat látunk, még akkor is, ha a kompozíció klasszikus festményeket idéz. Mi a viszonya valóságnak és beállításnak, hogyan nyerhetik vissza hangjukat a történelem tényleges főszereplői, és hogyan sikerült lefotózni a Kígyó-sziget védőjét, aki rádión szólt be az orosz hadihajónak? Budapesti kiállítása apropóján beszélgettünk.