Az Elveszett remény ebbõl a szörnyû világból is sötét tónusaival ragyog ki, súlyos beteg minden szereplõje, pszichopaták, szociopaták és ahány pata csak megfordul az orvosi lexikonban, az itt mind elõlép, rendszerint egy ajtó mögül, valami döfésre emelt éles tárggyal. Súlyosan terhelt, családját bûnösen elhanyagoló rendõr igyekszik megoldani maga elõl is titkolt szerelme kislányának elrablási ügyét - már egy éve, gyakorlatilag teljesen eredménytelenül. Az elveszett lányka tizenhárom éves ikertestvére pedig már az elsõ lapokon életre-halálra küzd egy óriási ragadozó madárral, úgy, hogy õ keresi a bajt, mászik föl, gyenge testit nem kímélve a fészekhez, abúzálni a fiókákat, hogy odacsalja azt a rémes dögöt. S még nekik kéne szorítanunk, hogy végül sikerrel teljesítsék könyörtelenül magukra mért küldetésüket. Idõközben a szereplõk egy része elhal a másik rész aktív közremûködésével, és persze visszatérnek a múlt árnyai is.
A végeredmény a debreceni Alföldi Nyomda - a szakágra messze nem jellemzõ - igényes kiszerelésében, a ma leggyakoribb nyelvi hibákat (többfrontos, reménytelen küzdelem a többes szám használatával, teljes tájékozatlanság az "ami" és az "amely" szavaink rejtelmeit tekintve és még pár ilyen kicsiség) híven tartalmazó fordításban elõadott, lendületes és hatékony nyomasztásügyi szakmunka.
Fordította: Szieberth Ádám. General Press, 2011, 396 oldal, 2500 Ft
*** és fél
