könyv - LYNN BARBER: EGY LÁNYRÓL

  • - kg -
  • 2010. április 22.

Zene

Lynn Barber brit újságírónő kedvenc időtöltése a madárlesés. Ha erről ír, ami könnyen megeshetett volna, hisz' eredetileg erre kérte fel egy angol magazin, nyilván abból is valami személyes és érdekfeszítő kerekedik, legfeljebb nem Nick Hornby, hanem David Attenborough készít belőle filmet.
Lynn Barber brit újságírónõ kedvenc idõtöltése a madárlesés. Ha errõl ír, ami könnyen megeshetett volna, hisz' eredetileg erre kérte fel egy angol magazin, nyilván abból is valami személyes és érdekfeszítõ kerekedik, legfeljebb nem Nick Hornby, hanem David Attenborough készít belõle filmet. De mert az újságírónõ 16 éves kori, hirtelen kikerekedett önmagát és egy nagyvilági széltolóval folytatott viszonyát örökítette meg a cikkben, egészen más madárlesés lett a dologból.

A meglesett példány egy Lynn Barber nevû, angol kispolgári veréb: most (1961, Twickenham) töltötte be a tizenhatot, és épp az imént robogott be az életébe Simon, az ingatlanbizniszben nyomuló fehérgalléros bûnözõ - a szûz diáklány és a lúdtalpas szédelgõ kapcsolatáról mesél a valóságot jelentõs mértékben megszépítõ filmváltozat, a cikkbõl született könyvváltozatban viszont Barber jóval elõbbrõl indul, és jóval tovább kitartja a történetet. Laza 180 oldalban jut el a híres õsöktõl mentes gyerekkortól a könnyû numeraként töltött oxfordi tanulóéveken át az újságírópályáig és házassága történetéig. A film sikere nélkül Barber könyve nyilván a szigetország partjain túl ismeretlen újságíró-életrajzok sorsában osztozott volna, így viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a könnyed mozigyakorlat mellé egy azzal csak udvarias köszönõ viszonyban lévõ, kellemesen fanyar humorú életrajzot is kapunk, melyben mindenkinek egy fokkal roszszabb a lehelete és nagyobb a lúdtalpa, mint a filmvásznon. Barber története nélkülözi a forgalommegállító szenzációkat, viszont szerepel benne jó adag angol (és némi amerikai) kulturális sajátosság, és benne van, mert Barber is benne volt, a Penthouse magazin hitelt érdemlõ és igen szórakoztatóan megírt keletkezéstörténete. Végeredményben pedig benne van a madárles is: egy javakorabeli angol újságírónõ õszinte önmadárrajza.

Fordította: Nitkovszki Stanislaw. Partvonal, 2010, 181 oldal, 2690 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.