könyv - LYNN BARBER: EGY LÁNYRÓL

  • - kg -
  • 2010. április 22.

Zene

Lynn Barber brit újságírónő kedvenc időtöltése a madárlesés. Ha erről ír, ami könnyen megeshetett volna, hisz' eredetileg erre kérte fel egy angol magazin, nyilván abból is valami személyes és érdekfeszítő kerekedik, legfeljebb nem Nick Hornby, hanem David Attenborough készít belőle filmet.
Lynn Barber brit újságírónõ kedvenc idõtöltése a madárlesés. Ha errõl ír, ami könnyen megeshetett volna, hisz' eredetileg erre kérte fel egy angol magazin, nyilván abból is valami személyes és érdekfeszítõ kerekedik, legfeljebb nem Nick Hornby, hanem David Attenborough készít belõle filmet. De mert az újságírónõ 16 éves kori, hirtelen kikerekedett önmagát és egy nagyvilági széltolóval folytatott viszonyát örökítette meg a cikkben, egészen más madárlesés lett a dologból.

A meglesett példány egy Lynn Barber nevû, angol kispolgári veréb: most (1961, Twickenham) töltötte be a tizenhatot, és épp az imént robogott be az életébe Simon, az ingatlanbizniszben nyomuló fehérgalléros bûnözõ - a szûz diáklány és a lúdtalpas szédelgõ kapcsolatáról mesél a valóságot jelentõs mértékben megszépítõ filmváltozat, a cikkbõl született könyvváltozatban viszont Barber jóval elõbbrõl indul, és jóval tovább kitartja a történetet. Laza 180 oldalban jut el a híres õsöktõl mentes gyerekkortól a könnyû numeraként töltött oxfordi tanulóéveken át az újságírópályáig és házassága történetéig. A film sikere nélkül Barber könyve nyilván a szigetország partjain túl ismeretlen újságíró-életrajzok sorsában osztozott volna, így viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a könnyed mozigyakorlat mellé egy azzal csak udvarias köszönõ viszonyban lévõ, kellemesen fanyar humorú életrajzot is kapunk, melyben mindenkinek egy fokkal roszszabb a lehelete és nagyobb a lúdtalpa, mint a filmvásznon. Barber története nélkülözi a forgalommegállító szenzációkat, viszont szerepel benne jó adag angol (és némi amerikai) kulturális sajátosság, és benne van, mert Barber is benne volt, a Penthouse magazin hitelt érdemlõ és igen szórakoztatóan megírt keletkezéstörténete. Végeredményben pedig benne van a madárles is: egy javakorabeli angol újságírónõ õszinte önmadárrajza.

Fordította: Nitkovszki Stanislaw. Partvonal, 2010, 181 oldal, 2690 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”