könyv - LYNN BARBER: EGY LÁNYRÓL

  • - kg -
  • 2010. április 22.

Zene

Lynn Barber brit újságírónő kedvenc időtöltése a madárlesés. Ha erről ír, ami könnyen megeshetett volna, hisz' eredetileg erre kérte fel egy angol magazin, nyilván abból is valami személyes és érdekfeszítő kerekedik, legfeljebb nem Nick Hornby, hanem David Attenborough készít belőle filmet.
Lynn Barber brit újságírónõ kedvenc idõtöltése a madárlesés. Ha errõl ír, ami könnyen megeshetett volna, hisz' eredetileg erre kérte fel egy angol magazin, nyilván abból is valami személyes és érdekfeszítõ kerekedik, legfeljebb nem Nick Hornby, hanem David Attenborough készít belõle filmet. De mert az újságírónõ 16 éves kori, hirtelen kikerekedett önmagát és egy nagyvilági széltolóval folytatott viszonyát örökítette meg a cikkben, egészen más madárlesés lett a dologból.

A meglesett példány egy Lynn Barber nevû, angol kispolgári veréb: most (1961, Twickenham) töltötte be a tizenhatot, és épp az imént robogott be az életébe Simon, az ingatlanbizniszben nyomuló fehérgalléros bûnözõ - a szûz diáklány és a lúdtalpas szédelgõ kapcsolatáról mesél a valóságot jelentõs mértékben megszépítõ filmváltozat, a cikkbõl született könyvváltozatban viszont Barber jóval elõbbrõl indul, és jóval tovább kitartja a történetet. Laza 180 oldalban jut el a híres õsöktõl mentes gyerekkortól a könnyû numeraként töltött oxfordi tanulóéveken át az újságírópályáig és házassága történetéig. A film sikere nélkül Barber könyve nyilván a szigetország partjain túl ismeretlen újságíró-életrajzok sorsában osztozott volna, így viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a könnyed mozigyakorlat mellé egy azzal csak udvarias köszönõ viszonyban lévõ, kellemesen fanyar humorú életrajzot is kapunk, melyben mindenkinek egy fokkal roszszabb a lehelete és nagyobb a lúdtalpa, mint a filmvásznon. Barber története nélkülözi a forgalommegállító szenzációkat, viszont szerepel benne jó adag angol (és némi amerikai) kulturális sajátosság, és benne van, mert Barber is benne volt, a Penthouse magazin hitelt érdemlõ és igen szórakoztatóan megírt keletkezéstörténete. Végeredményben pedig benne van a madárles is: egy javakorabeli angol újságírónõ õszinte önmadárrajza.

Fordította: Nitkovszki Stanislaw. Partvonal, 2010, 181 oldal, 2690 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.