Könyv: Szoszó nincs többé (Edvard Radzinszkij: Sztálin)

  • - pki -
  • 1998. április 9.

Zene

Edvard Radzinszkij megszállottja a vastag, történelmi könyveknek, hétszáz oldal alatt képtelen megállni, azonban ezt a hétszáz oldalt képtelen megtölteni tényekkel. Sztálinról szóló könyvét, akár II. Miklósról, az utolsó cárról szólót, érdektelen, fárasztó visszaemlékezésekkel kezdi, például, hogy mit is mondott annak idején idősebb Radzinszkij a Vezérről.

Edvard Radzinszkij megszállottja a vastag, történelmi könyveknek, hétszáz oldal alatt képtelen megállni, azonban ezt a hétszáz oldalt képtelen megtölteni tényekkel. Sztálinról szóló könyvét, akár II. Miklósról, az utolsó cárról szólót, érdektelen, fárasztó visszaemlékezésekkel kezdi, például, hogy mit is mondott annak idején idősebb Radzinszkij a Vezérről.

A könyvből kiderül, hogy Joszif Visszarionovics Sztálin, először Szoszó, majd Koba, majd Sztálin Koba és végül Sztálin néven egy nagyon gonosz ember volt, aki mindent megtett, hogy:

a) akkora hatalmat szerezzen, amekkorába belefér az egész világ, ha máshogy nem, legalább összehajtogatva;

b) megbüntesse a zsidókat, akik csak kereskednek, és még az ő taníttatását is segítették;

c) lemészárolja azokat, akik valaha is olyat mondtak (Leninről, Sztálin anyukájáról, a proletár forradalomról és Vagyim Sefnerről, akit pedig nem is ismert), hogy az neki nem tetszett.

Edvard Radzinszkij gyakorta próbálkozik irodalmi elemekkel könyvében; ezek részben feleslegesek, részben rosszak: "Bizony, Koba Sztálin egyáltalán nem szürke folt"; "Ezzel kezdetét veszi a végjáték" meg hasonlók. Ilyen slusszpoénokkal próbálja szellemesen befejezni a fejezeteket, de igyekezete még a Népszabadság Mozaik rovatának rövid híreit bevezető kiemelt hír általánosan rettenetes befejezését is alulmúlja.

Magáról Sztálinról egyébként nem tudunk meg semmi újat, legalábbis tényeket, ám számtalan felvetésről értesülünk, amit általában valamelyik levéltárban deliráló orosz muzsikok mesélnek a szerzőnek, vagy a szibériai hómezőkről írott levelekben üzenik meg hasonló idegállapotú, félig már medve, félig fenyő állagú nyugdíjasok.

Minden más - esetleges - információ elvész az unalmas szövegtengerben, de még ha maradna is valami az utolsó fejezetekre, azt már úgysem olvassa el senki, mert nagyjából a második világháború részletes ismertetése előtt mindenki leteszi a könyvet.

Csak reménykedem, hogy Soproni Andrásnak, a kötet fordítójának nincs szerepe ebben a végtelen unalomban, de legalább feljavítgathatta volna az olyan mondatokat, mint a "Nagy játékos ez a Koba"-szerű röhejes rettenet.

Európa Kiadó, 1997, 707 oldal

- pki -

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.