lemez - BROKEN BELLS: BROKEN BELLS

  • - kovacsm -
  • 2010. március 25.

Zene

Vannak kedvenc lemezek, vannak kedves lemezek, és van egy halom olyan lemez, ami meg csak úgy hozzánk nőtt valahogy. Ezek a nem is rossz lemezek.
Vannak kedvenc lemezek, vannak kedves lemezek, és van egy halom olyan lemez, ami meg csak úgy hozzánk nõtt valahogy. Ezek a nem is rossz lemezek. És az egész jó lemezek. Megannyi sötét folt a lelkiismeretünkön, a gyengeség és a megalkuvás szánalmas mementói. Azért vannak csak velünk, mert soha nem volt erõnk, bátorságunk nemet mondani. A Broken Bells duó bemutatkozó albumára is ez a sors vár. A Shins-énekes James Mercer szólólemezérõl van szó tulajdonképpen, partnere, a DangerDoom- és a Gnarls Barkley-lemezekrõl, no meg a második Gorillaz-albumról ismerõs hiphopper, Danger Mouse inkább csak asszisztál. Nem ez az elsõ találkozásuk. Mark Linkous (nyugodjék békében) Danger Mouse-szal készített tavalyi albumán Mercer is énekelt egy számot. A csilingelõs hangszerelésû, törékeny altatódalnak akkor intenzív fûnyírózaj adott szokatlan zamatot. Ilyen durva beavatkozás a Broken Bells lemezén nem hallható, pedig néha jólesne valami fültépõ, ami kizökkent. Mert Mercer mélabús dalai fáradtan remegnek a finom elektronikus zselében. Egy helyben járnak, ugyanazt mondják. Az évtized elején olyan karakteresen újnak tûnõ hang fénye hamar megkopott. A legutóbbi Shins-lemez álmatag semmitmondása kísért. De láss csodát, egy idõ után kezdenek beköltözni az ember fülébe a dalok. Mint a pénteki buli után még két hétig maradó haver. Elõjönnek a hangszerelés finomságai, egy bugyborékoló orgona itt, egy kellemes szörfgitár ott. Hoppá, ez a kopogós robotsoul itt tisztára Gnarls Barkley. Nem is rossz. És a sokadik hallásra a legszürkébb dallamot is dúdolni kezdi az ember. Egész jó!

Columbia/Sony, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”