Vannak kedvenc lemezek, vannak kedves lemezek, és van egy halom olyan lemez, ami meg csak úgy hozzánk nõtt valahogy. Ezek a nem is rossz lemezek. És az egész jó lemezek. Megannyi sötét folt a lelkiismeretünkön, a gyengeség és a megalkuvás szánalmas mementói. Azért vannak csak velünk, mert soha nem volt erõnk, bátorságunk nemet mondani. A Broken Bells duó bemutatkozó albumára is ez a sors vár. A Shins-énekes James Mercer szólólemezérõl van szó tulajdonképpen, partnere, a DangerDoom- és a Gnarls Barkley-lemezekrõl, no meg a második Gorillaz-albumról ismerõs hiphopper, Danger Mouse inkább csak asszisztál. Nem ez az elsõ találkozásuk. Mark Linkous (nyugodjék békében) Danger Mouse-szal készített tavalyi albumán Mercer is énekelt egy számot. A csilingelõs hangszerelésû, törékeny altatódalnak akkor intenzív fûnyírózaj adott szokatlan zamatot. Ilyen durva beavatkozás a Broken Bells lemezén nem hallható, pedig néha jólesne valami fültépõ, ami kizökkent. Mert Mercer mélabús dalai fáradtan remegnek a finom elektronikus zselében. Egy helyben járnak, ugyanazt mondják. Az évtized elején olyan karakteresen újnak tûnõ hang fénye hamar megkopott. A legutóbbi Shins-lemez álmatag semmitmondása kísért. De láss csodát, egy idõ után kezdenek beköltözni az ember fülébe a dalok. Mint a pénteki buli után még két hétig maradó haver. Elõjönnek a hangszerelés finomságai, egy bugyborékoló orgona itt, egy kellemes szörfgitár ott. Hoppá, ez a kopogós robotsoul itt tisztára Gnarls Barkley. Nem is rossz. És a sokadik hallásra a legszürkébb dallamot is dúdolni kezdi az ember. Egész jó!
Columbia/Sony, 2010
***
