lemez - MOZART: A VARÁZSFUVOLA

Zene

A karácsonyi szünetben Varázsfuvolát hallgatni ugyan elsőre eléggé közhelyes választásnak tűnhet, ám az erős jellem elbírja e balga látszatot, pláne akkor, ha egy klasszikus felvétel csábítja a műélvezetre. Merthogy William Christie 1995-ben rögzített Varázsfuvolája a legfrissebb klasszikus az opera tekintélyes diszkográfiájában: elegáns, a legapróbb részletig finoman kidolgozott, s hozzá tökéletes egyensúlyban mutatja a karmester csodazenekarát, a Les Arts Florissants együttesét, valamint a remekül válogatott énekesgárdát.
A karácsonyi szünetben Varázsfuvolát hallgatni ugyan elsõre eléggé közhelyes választásnak tûnhet, ám az erõs jellem elbírja e balga látszatot, pláne akkor, ha egy klasszikus felvétel csábítja a mûélvezetre. Merthogy William Christie 1995-ben rögzített Varázsfuvolája a legfrissebb klasszikus az opera tekintélyes diszkográfiájában: elegáns, a legapróbb részletig finoman kidolgozott, s hozzá tökéletes egyensúlyban mutatja a karmester csodazenekarát, a Les Arts Florissants együttesét, valamint a remekül válogatott énekesgárdát. A produkció az aix-en-provence-i fesztivál emlékezetes sikerét követõen vonult a Messiaen nevét viselõ párizsi stúdióba, s az áttelepülés zökkenõmentesnek bizonyult: a felvétel mindennemû sterilitástól ment' maradt, s ez a ritka tünemény a könnyed keresetlenség bájával vonja be az amúgy nyilvánvaló mûgonddal elkészített operalemezt. A szereposztás legnagyobb sztárja kétségkívül az Éj királynõjét éneklõ Natalie Dessay, aki már másfél évtizede is húzónévnek számított: az elsõ áriáját még némiképp esendõen abszolválja, ám a második felvonásra már valóságos vokális pompát ámultat velünk a dicsõ koloratúrszoprán. Reinhard Hagen ugyan korántsem hangfenomén, azonban a magasztosságig nemes Sarastrót formál, míg Anton Scharinger igazi bécsi Papageno, akinek derûs lénye és hibátlan szólamformálása még a lemezen is érzékletessé váló, imponáló játékkultúrával párosul. Egy valóban királylányként rajongható Pamina (Rosa Mannion), a szólamért sikerrel megküzdõ, rokonszenves Tamino (Hans Peter Blochwitz), valamint egy karaktertenori megdicsõüléssé avatott Monostatos (Steven Cole) teszi teljessé a fõszereplõk sorát. Mindazonáltal a lelkesedést kiváltó nevek sora még jócskán bõvíthetõ lenne, hiszen ezen a lemezen lelhetjük a felvételtörténet majdnem legszebben összecsengõ Három hölgyét, valamint a bizonyosan legtökéletesebb Három fiút.

Warner, 2010, 2 CD

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.