A karácsonyi szünetben Varázsfuvolát hallgatni ugyan elsõre eléggé közhelyes választásnak tûnhet, ám az erõs jellem elbírja e balga látszatot, pláne akkor, ha egy klasszikus felvétel csábítja a mûélvezetre. Merthogy William Christie 1995-ben rögzített Varázsfuvolája a legfrissebb klasszikus az opera tekintélyes diszkográfiájában: elegáns, a legapróbb részletig finoman kidolgozott, s hozzá tökéletes egyensúlyban mutatja a karmester csodazenekarát, a Les Arts Florissants együttesét, valamint a remekül válogatott énekesgárdát. A produkció az aix-en-provence-i fesztivál emlékezetes sikerét követõen vonult a Messiaen nevét viselõ párizsi stúdióba, s az áttelepülés zökkenõmentesnek bizonyult: a felvétel mindennemû sterilitástól ment' maradt, s ez a ritka tünemény a könnyed keresetlenség bájával vonja be az amúgy nyilvánvaló mûgonddal elkészített operalemezt. A szereposztás legnagyobb sztárja kétségkívül az Éj királynõjét éneklõ Natalie Dessay, aki már másfél évtizede is húzónévnek számított: az elsõ áriáját még némiképp esendõen abszolválja, ám a második felvonásra már valóságos vokális pompát ámultat velünk a dicsõ koloratúrszoprán. Reinhard Hagen ugyan korántsem hangfenomén, azonban a magasztosságig nemes Sarastrót formál, míg Anton Scharinger igazi bécsi Papageno, akinek derûs lénye és hibátlan szólamformálása még a lemezen is érzékletessé váló, imponáló játékkultúrával párosul. Egy valóban királylányként rajongható Pamina (Rosa Mannion), a szólamért sikerrel megküzdõ, rokonszenves Tamino (Hans Peter Blochwitz), valamint egy karaktertenori megdicsõüléssé avatott Monostatos (Steven Cole) teszi teljessé a fõszereplõk sorát. Mindazonáltal a lelkesedést kiváltó nevek sora még jócskán bõvíthetõ lenne, hiszen ezen a lemezen lelhetjük a felvételtörténet majdnem legszebben összecsengõ Három hölgyét, valamint a bizonyosan legtökéletesebb Három fiút.
Warner, 2010, 2 CD
*****
