lemez - ROBERT BABICZ: IMMORTAL CHANGES

  • - minek -
  • 2010. április 22.

Zene

A lengyel születésű, de gyerekkorától német környezetben felnőtt (mostanság éppen Kölnben élő és alkotó) Babicz rég ismert delikvens a nemzetközi techno/house világban. A kilencvenes évek elején, még Rob Acid (továbbá Acid Warrior, Department of Dance, s valahány név a naptárban...) álcájában sikerrel aknázta ki az acid house hullámot, s teremtette meg saját legendáját.
A lengyel születésû, de gyerekkorától német környezetben felnõtt (mostanság éppen Kölnben élõ és alkotó) Babicz rég ismert delikvens a nemzetközi techno/house világban. A kilencvenes évek elején, még Rob Acid (továbbá Acid Warrior, Department of Dance, s valahány név a naptárban...) álcájában sikerrel aknázta ki az acid house hullámot, s teremtette meg saját legendáját. A késõbbiekben csinált õ az ambientbe hajló kísérleti elektronikától (két album a legendás Mille Plateaux kiadónál) a minimalista technóig (többek között Athlon Inc. néven) mindent: az évek során mérhetetlen mennyiségû elektronikus tánczene került ki a keze közül, az utóbbi idõkben már kizárólag saját, márkavédjeggyé nemesült neve alatt.

Idei albuma sajátos kísérlet a szerves és szintetikus hangzások ötvözésére: Babiczot ezúttal egy komplett zenekar (három gitáros, basszer, vonósok, szaxofonista és még két vokalista) segítette, amihez persze a szerzõ hozzátette a maga hol kíméletlenül dörömbölõ, hol puhán simuló elektronikus alapjait. A szándékoltan kaleidoszkópszerû szerkesztés a hatások és intuíciók egyfajta lenyomatává teszi az albumot: akad itt számos ambientbe hajló darab, kis dzsesszes stich, mutáns dub (Meet The Blue Elephant), lüktetõ, savazós funky groove (Out Of Order), s végeredményben kevés igazi telivér klubzene (a döngölõs Darkflower ki is lóg a sorból). Babicz ezúttal inkább az otthon (és afterben) utazók, mintsem a partiállatok számára készített lemezt - az új zeneanyag kellemesen változatos, de azért sok izgalmat ne várjunk tõle.

Systematic/Deep Distribution, 2010

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.