Aki régebb óta követi a Galaxisok – korábban Szabó Benedek és a Galaxisok – munkásságát, időről időre akár úgy is érezheti, már ismeri a zenekart, nagyjából tudja, mire számíthat tőlük. Aztán érkezik egy új lemez, az ember pedig kénytelen szembesülni vele: nem is tévedhetett volna nagyobbat. Pedig kellő nyitottsággal – ami elengedhetetlen, ha Galaxisokat hallgatunk – bizonyos mértékig a folyamatos változásra és az állandó kísérletezésre is fel lehet készülni. Ennek ellenére üdítő élmény, hogy a zenekar ismételten akar, és tud is valami újat mutatni.
A Galaxisok kétségtelenül az ország legsokoldalúbb együttesei közé tartozik. Az időnként zavarba ejtő irányváltások, új hangzások és meglepő koncepciók azonban sosem keltik a parttalan bolyongás érzetét. Zeneileg és gondolatilag nagyon is jól követhető a Galaxisok, valamint Szabó Benedek dalszerzői pályája. Az előző albumok dalaira visszatekintve a zenekar történetének minden állomásán detektálhatók azok a pontok és motívumok, amelyek – függetlenül attól, hogy tudatos vagy ösztönös döntésekről van-e szó – logikusan vezetnek el a Minket ne szeress! című hetedik lemezig.
Bár első hallgatásra ezúttal is egészen váratlan az az új világ, amiben Szabó Benedekék aktuálisan kalandoznak, mégsem kell hozzá sok idő, hogy világossá váljon: a nyolcvanas évek újhullámos hangulatát idéző, ugyanakkor invenciózus módon értelmező és újraértelmező dalok egyáltalán nem állnak olyan távol a korai, singer-songwriter időszak generációs attitűdjétől.
A Galaxisok Minket ne szeress! című új lemeze itt hallgatható meg először (Spotify, Bandcamp):
Hangzását és szövegvilágát illetően egyaránt a Galaxisok eddigi legnyersebb lemezéről van szó. Nyers, abban az értelemben, hogy Szabó Benedek balladák helyett ezúttal a mantraszerűen ismételt refrének, gyakran vad kántálásba átcsapó bemondásain keresztül, elemi egyszerűséggel képes megénekelni a minket körülvevő világ optimizmusra nem sok okot adó jelenét („Talán a háború, ami jön”, „Mindegy, hogy atomvillanás vagy valami más”), benne pedig a mindenki számára ismerős személyes szorongásokat („Az egzisztenciám kétes, vagy csak ennyire vagyok képes”). Ezt a nem kevés iróniával színezett melankóliát teszi még izgalmasabbá, ahogy Günsberger Ákos kifinomult gitárjátéka a lehető legjobb értelemben „romlik el” és válik egyszerre lebegően könnyűvé, ugyanakkor végtelenül zaklatottá, amit tökéletesen kiegészítenek a Bradák Somától egészen szokatlan, zúzós dobtémák, valamint Sallai Laci postpunkos basszusgitározása. A lemez egésze meglehetősen pontosan festi le a 2020-as évek első felének hangulatát, nem mellesleg pedig legfontosabb dilemmáját: szomorkodjunk, vagy inkább örüljünk annak, hogy „végre itt a világvége”?
A Minket ne szeress! nyolc dalát a próbateremben, utólagos javítások és színezgetések nélkül rögzítette a zenekar, amelyeket saját bevallásuk szerint a nyolcvanas évek spanyol újhulláma, a movida madrileña legendái, a Zombies, a Las Chinas vagy az Ataque de Caspa, illetve jugoszláv és magyar kortársaik, például a Cséb80 vagy a Königh és a Ciklámen ihlettek. A lemezt április 8-án a Gólyában élőben is bemutatják.
Szabó Benedekkel lapunk 2020 végén készített interjút. A beszélgetés itt olvasható:
