Lemezpremier! Hallgassa a Magyar Narancs Online-on a Galaxisok Minket ne szeress! című albumát!

Zene

Most szomorkodjunk vagy örüljünk annak, hogy „végre itt a világvége”?

Aki régebb óta követi a Galaxisok – korábban Szabó Benedek és a Galaxisok – munkásságát, időről időre akár úgy is érezheti, már ismeri a zenekart, nagyjából tudja, mire számíthat tőlük. Aztán érkezik egy új lemez, az ember pedig kénytelen szembesülni vele: nem is tévedhetett volna nagyobbat. Pedig kellő nyitottsággal – ami elengedhetetlen, ha Galaxisokat hallgatunk – bizonyos mértékig a folyamatos változásra és az állandó kísérletezésre is fel lehet készülni. Ennek ellenére üdítő élmény, hogy a zenekar ismételten akar, és tud is valami újat mutatni.

A Galaxisok kétségtelenül az ország legsokoldalúbb együttesei közé tartozik. Az időnként zavarba ejtő irányváltások, új hangzások és meglepő koncepciók azonban sosem keltik a parttalan bolyongás érzetét. Zeneileg és gondolatilag nagyon is jól követhető a Galaxisok, valamint Szabó Benedek dalszerzői pályája. Az előző albumok dalaira visszatekintve a zenekar történetének minden állomásán detektálhatók azok a pontok és motívumok, amelyek – függetlenül attól, hogy tudatos vagy ösztönös döntésekről van-e szó – logikusan vezetnek el a Minket ne szeress! című hetedik lemezig.

Bár első hallgatásra ezúttal is egészen váratlan az az új világ, amiben Szabó Benedekék aktuálisan kalandoznak, mégsem kell hozzá sok idő, hogy világossá váljon: a nyolcvanas évek újhullámos hangulatát idéző, ugyanakkor invenciózus módon értelmező és újraértelmező dalok egyáltalán nem állnak olyan távol a korai, singer-songwriter időszak generációs attitűdjétől.

A Galaxisok Minket ne szeress! című új lemeze itt hallgatható meg először (Spotify, Bandcamp):

Hangzását és szövegvilágát illetően egyaránt a Galaxisok eddigi legnyersebb lemezéről van szó. Nyers, abban az értelemben, hogy Szabó Benedek balladák helyett ezúttal a mantraszerűen ismételt refrének, gyakran vad kántálásba átcsapó bemondásain keresztül, elemi egyszerűséggel képes megénekelni a minket körülvevő világ optimizmusra nem sok okot adó jelenét („Talán a háború, ami jön”, „Mindegy, hogy atomvillanás vagy valami más”), benne pedig a mindenki számára ismerős személyes szorongásokat („Az egzisztenciám kétes, vagy csak ennyire vagyok képes”). Ezt a nem kevés iróniával színezett melankóliát teszi még izgalmasabbá, ahogy Günsberger Ákos kifinomult gitárjátéka a lehető legjobb értelemben „romlik el” és válik egyszerre lebegően könnyűvé, ugyanakkor végtelenül zaklatottá, amit tökéletesen kiegészítenek a Bradák Somától egészen szokatlan, zúzós dobtémák, valamint Sallai Laci postpunkos basszusgitározása. A lemez egésze meglehetősen pontosan festi le a 2020-as évek első felének hangulatát, nem mellesleg pedig legfontosabb dilemmáját: szomorkodjunk, vagy inkább örüljünk annak, hogy „végre itt a világvége”?

 
Galaxisok: Minket ne szeress!

A Minket ne szeress! nyolc dalát a próbateremben, utólagos javítások és színezgetések nélkül rögzítette a zenekar, amelyeket saját bevallásuk szerint a nyolcvanas évek spanyol újhulláma, a movida madrileña legendái, a Zombies, a Las Chinas vagy az Ataque de Caspa, illetve jugoszláv és magyar kortársaik, például a Cséb80 vagy a Königh és a Ciklámen ihlettek. A lemezt április 8-án a Gólyában élőben is bemutatják.

Szabó Benedekkel lapunk 2020 végén készített interjút. A beszélgetés itt olvasható:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.