Lemezpremier! Hallgassa a Magyar Narancs Online-on a Galaxisok Minket ne szeress! című albumát!

Zene

Most szomorkodjunk vagy örüljünk annak, hogy „végre itt a világvége”?

Aki régebb óta követi a Galaxisok – korábban Szabó Benedek és a Galaxisok – munkásságát, időről időre akár úgy is érezheti, már ismeri a zenekart, nagyjából tudja, mire számíthat tőlük. Aztán érkezik egy új lemez, az ember pedig kénytelen szembesülni vele: nem is tévedhetett volna nagyobbat. Pedig kellő nyitottsággal – ami elengedhetetlen, ha Galaxisokat hallgatunk – bizonyos mértékig a folyamatos változásra és az állandó kísérletezésre is fel lehet készülni. Ennek ellenére üdítő élmény, hogy a zenekar ismételten akar, és tud is valami újat mutatni.

A Galaxisok kétségtelenül az ország legsokoldalúbb együttesei közé tartozik. Az időnként zavarba ejtő irányváltások, új hangzások és meglepő koncepciók azonban sosem keltik a parttalan bolyongás érzetét. Zeneileg és gondolatilag nagyon is jól követhető a Galaxisok, valamint Szabó Benedek dalszerzői pályája. Az előző albumok dalaira visszatekintve a zenekar történetének minden állomásán detektálhatók azok a pontok és motívumok, amelyek – függetlenül attól, hogy tudatos vagy ösztönös döntésekről van-e szó – logikusan vezetnek el a Minket ne szeress! című hetedik lemezig.

Bár első hallgatásra ezúttal is egészen váratlan az az új világ, amiben Szabó Benedekék aktuálisan kalandoznak, mégsem kell hozzá sok idő, hogy világossá váljon: a nyolcvanas évek újhullámos hangulatát idéző, ugyanakkor invenciózus módon értelmező és újraértelmező dalok egyáltalán nem állnak olyan távol a korai, singer-songwriter időszak generációs attitűdjétől.

A Galaxisok Minket ne szeress! című új lemeze itt hallgatható meg először (Spotify, Bandcamp):

Hangzását és szövegvilágát illetően egyaránt a Galaxisok eddigi legnyersebb lemezéről van szó. Nyers, abban az értelemben, hogy Szabó Benedek balladák helyett ezúttal a mantraszerűen ismételt refrének, gyakran vad kántálásba átcsapó bemondásain keresztül, elemi egyszerűséggel képes megénekelni a minket körülvevő világ optimizmusra nem sok okot adó jelenét („Talán a háború, ami jön”, „Mindegy, hogy atomvillanás vagy valami más”), benne pedig a mindenki számára ismerős személyes szorongásokat („Az egzisztenciám kétes, vagy csak ennyire vagyok képes”). Ezt a nem kevés iróniával színezett melankóliát teszi még izgalmasabbá, ahogy Günsberger Ákos kifinomult gitárjátéka a lehető legjobb értelemben „romlik el” és válik egyszerre lebegően könnyűvé, ugyanakkor végtelenül zaklatottá, amit tökéletesen kiegészítenek a Bradák Somától egészen szokatlan, zúzós dobtémák, valamint Sallai Laci postpunkos basszusgitározása. A lemez egésze meglehetősen pontosan festi le a 2020-as évek első felének hangulatát, nem mellesleg pedig legfontosabb dilemmáját: szomorkodjunk, vagy inkább örüljünk annak, hogy „végre itt a világvége”?

 
Galaxisok: Minket ne szeress!

A Minket ne szeress! nyolc dalát a próbateremben, utólagos javítások és színezgetések nélkül rögzítette a zenekar, amelyeket saját bevallásuk szerint a nyolcvanas évek spanyol újhulláma, a movida madrileña legendái, a Zombies, a Las Chinas vagy az Ataque de Caspa, illetve jugoszláv és magyar kortársaik, például a Cséb80 vagy a Königh és a Ciklámen ihlettek. A lemezt április 8-án a Gólyában élőben is bemutatják.

Szabó Benedekkel lapunk 2020 végén készített interjút. A beszélgetés itt olvasható:

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.