Hősünk hat évvel ezelőtt, Portsmouthból indulva robbant be az elektronikus tánczenei világba, voltaképpen house-szerű szerzeményeket készített szólóban és a Laszlo Dancehall duó tagjaként, de mindig volt ezekben valami csavar. A nyomatékosabb basszusra, a dub/dubstep utáni lüktetésre, az évtized elején még frissnek tűnő hangzásra építettek, ráadásul Vynehallnak a kisujjában van a Chicago/
Detroit hagyomány, mindig pontosan tudja, hová kell tenni a hangsúlyokat.
Most viszont egy olyan konceptlemezzel jelentkezett, amelynél a táncolhatóság sokadlagos szempont: nagyszüleinek állít emléket, akik Délkelet-Angliából emigráltak New Yorkba még a hatvanas években. Az album rövidebb-hosszabb számai mintha történettöredéket, naplóbejegyzéseket, levélrészleteket illusztrálnának – de ez természetesen csak a kiindulópont, Vynehall remek zenekészítő, szerzeményei megállnak magukban, narratív mankó nélkül is a lábukon. A csilingelve ballagó vagy minimalistán topogó, máskor lustán tovasuhanó szerzemények remekül működnek együtt és önmagukban is: a rövidebbek az ötletek frissessége, a hosszabbak éppen a jól kialakított kompozíciók miatt lesznek izgalmasak. A Trouble I, II & III sötét
grime/dubstep ütemei, roncsolt basszusai emlékeztetnek arra, hogy az a világ sem várta mindig kedvesen a nagyszülőket, az Envelopes simán visszarepít a késő kilencvenes évek füstösen kába világába, az English Oak pedig remek, részletgazdagon kialakított house, a régi Wynehall-recept szerint.
Ninja Tune/Neon Music, 2018
