A pörgés garanciája. Persze leggyakrabban Hungaria-slágerek kerülnek terítékre - a szőnyeget már felcsavarták -, de a siker akkor is garantált, ha egy teljesen ismeretlen külföldi előadó lecgózik és kámonbébizik. Nem lehet mellényúlni.
Ennek ellenére a rockabilly - a vegytiszta roki - csupán egy szűk réteg szubkultúrája. A Leningrad Cowboys-frizurás kemény mag áramvonalas taraját hétköznapokon zselé lapítja a fejre, a halálfejes-dobókockás tetoválásokat a kutya sem veszi észre: ezek a fiúk a vadságot még mindig James Dean ok nélküli lázadásának keménységével mérik, legfeljebb egy bécsi Brian Setzer-koncert vagy a dunaújvárosi amerikai autós találkozó idején bújnak elő a föld alól. Vagy - mint a múlt szombaton - "Az I. Budapesti Nemzetközi Rockabilly Találkozó" alkalmából.
A műfaj legismertebb hazai csapatának, a Mystery Gangnek köszönhetően a Gödörben horvát, holland és olasz fanatikusok mutatkoztak be. Azt persze természetesnek vesszük, hogy a Mystery Gang valahonnan az újpalotai lakótelepről az ötvenes évek Amerikájába álmodja magát, bezzeg, ha Zágráb vagy Itália kerül szóba, máris valamiféle egzotikumot képzelünk a dolgok mögé: "horvát nemzeti rockabillyt", Adriano Celentanót. Legalábbis amíg az első (magyar) fellépőt, a szolid gimnazista kinézetű Long Tall Sonnyt figyeljük, az ismertető szerint Közép-Európa legfigyelemreméltóbb autentikus rhythm-and-blues énekes-gitárosát, aki zenekarával, a Wild Cowszal "a műfaj eredeti, 40-es, 50-es évekbeli formáját népszerűsíti, egy kis rockabillys beütéssel". Sonny produkciójára nem lehet egy rossz szavunk, valóban figyelemre méltó, lelkes és professzionális műsor. Az imidzset illetően a Megáll az idő című film ugrik be, különösen néhány órával a koncert után, amikor Sonny teljesen lerészegedve az üvegajtón keresztül próbál távozni a helyszínről.
A vad tehenek után az őrült horvátok. Elég megpengetni a gitárt, csapást mérni a dobra, feledünk mindent, ami az egzotikummal kapcsolatos lehet. A zágrábi Mad Men semmivel sem kevésbé amerikai, mint a magyarok, vadságban pedig legfeljebb a hazai psychobilly-kultuszcsapattal, a Gorillával vetekedhetnének. Saját bevallásuk szerint nem az "autentikus szart" (vö. Long Tall Sonny), hanem a 10000 volt feszültségű "real" rock and rollt játsszák, és valóban: a Kassák-frizurás Branko Radovancevic énekes-gitáros, a szigorú arcú, apró gitáros, Darko Grosek, Marko Tizaj dobos és a bőgőzsonglőr Goran Margeta fergetege egészen elképesztő. Egyszerre precíz és kemény, meglepő és mulatságos. Nem mintha viccesek próbálnának lenni, ám amikor azt látjuk, hogy a nagy hévben az énekes és a bőgős hanyatt veti magát, sőt az utóbbi, ölében a böhöm hangszerrel még a gyertyával is megpróbálkozik, valahogy mosolyra görbül a szánk. A közönség persze őrjöng, ami azért érdekes, mert nézőtéri megnyilvánulásként sokkal inkább táncot várnánk, mint a csápolást. Vajon lehet-e mindezt fokozni?
Ha vadságban nem, akkor másként.. Az olasz-holland Kick'Em Jenny's Freak Show névadója egy gitáros hölgy, ez pedig komoly érv. A női rockabilly-előadó ugyanis valódi kuriózum, és noha a műfaj megszállottjai általában a "gyere a hátsó ülésre, kiscsirkém" típusú szövegekkel igyekeznek bókolni, a Jennyhez hasonló vadócokat tisztelet övezi, rajongás. Az sem számít, hogy a Freak Show koncertjét gyakorlatilag tönkreteszi a technika, pontosabban a technika hiánya: nem sikerül ugyanis normálisan kihangosítani Jenny akusztikus gitárját, így aztán nem csak a lelkes közönség gerjedt a Mad Mennél lényegesen visszafogottabb hardcore Dolly Roll-produkcióra.
A Mystery Gang színpadra lépését a rajongótábor lelkesedése kíséri, ők pedig szokásuknak megfelelően ugyanolyan elánnal adják elő műsorukat, mint amikor hét évvel ezelőtt először láttam őket. Fogalmam sincs, honnan a fantasztikus energia, ami ráadásul nemcsak a színpadi megnyilvánulások során, de az internetes "igehirdetés"-ben vagy éppen az ilyen fesztiválok megrendezésekor szakad ki belőlük. De hét sűrű év és majdnem ezer koncert után sem látszik rajtuk se fáradtság, se fásultság, pedig országos ismertséget eddig csak azzal szereztek, hogy meghívták őket a lottósorsolásra. Mintha konzerválódtak volna, mint ahogy maga a műfaj is. Gyakrabban is kiengedhetnék a szellemet a befőttesüvegből.
