Zene

Szerkesztőségünk régi meghitt belső poénja a Johann Sebastian Bach CD-összkiadásról hajdanán megjelentetett visszhang. Daliás idők voltak azok, de azért soha ne térjenek vissza, elvégre 100, 200, 300 hanglemezről sem kétezer leütésben, sem egy kolumnán nem lehet (és egyszersmind: nem is szabad) kritikát írni.

Azért foglalkozik a noÁrban közéleti rappel, hogy egyszer majd ne kelljen félni Magyarországon. Ellenzéki balekoskodásról, függetlenségről és a Figyelő-ügyről is beszélgettünk.

Fa tetején táncoló angyalokkal, kéményen üldögélő szellemekkel, Mustangban száguldozó télapóval érkezz meg a Budapest Bárral az ünnep hangulatába!

A Breaking Badtől a Walking Deaden át a Sírhant művekig.

Légszomjam van, dől rólam az izzadság, a szívem ki akar ugrani a helyéről. Nem, ez nem kapuzárási pánik, hanem Verdi Requiemje Sir John Eliot Gardiner vezényletével a Müpában.

Él közöttünk és mindenki gyönyörűségére szorgalmasan alkot egy britként megismert, valójában svéd énekesnő (szülei révén svéd és afrikai), akinek minden strófájában, fordulatában tükröződik a már csaknem negyven­éves, szinte folyamatos jelenlét az utóbbi évtizedek popzenéjének izgalmasabb felén.