NAPOZÓ - nagy nyári melléklet

„Már nem tudjuk, miből lesz sláger”

Álvaro Soler énekes-dalszerző

Zene

A harminckét éves zenész közös dalt énekelt Jennifer Lopezzel, legismertebb slágere, a Sofia dallamát pedig az is ismeri, aki csak a szomszédból hallgat rádiót.

Magyar Narancs: Ha jól tudom, poliglottnak mondja magát, apja német, anyja pedig spanyol-belga származású. Barcelonában töltötte a gyerekkorát, mígnem tízéves korában Japánba költöztek.

Álvaro Soler: Úgy képzeltem, hogy Japánban rizsföldek vannak és faházak, de Tokió a maga hatalmas méreteivel egészen más volt. Így mást is adott persze. Elsősorban inspiráló, biztos közeget egy olyan társadalomban, ahol mindenki a maga csendes módján egymást szolgálja. Hogy őszinte legyek, nagyobb sokkot jelentett, amikor tizenhét éves koromban hazaköltöztünk Spanyolországba, és megtapasztaltam, milyen, amikor mindenki magáért teper. Felért egy pofonnal. Kimondottan tanulnom kellett, hogy önmagamra gondoljak.

MN: Mikor kezdett zenélni?

ÁS: A 10. születésnapomra kikönyörögtem egy Casio zongorát, amely egyben tanulásra is alkalmas volt. A Candle in the Wind Elton Johntól és a Für Elise az első darabok között volt, amelyeket megtanultam. A suliban a barátaimmal együtt bandát alakítottunk, én doboltam, de a testvérem is benne volt, ő lett a frontember. Én sokkal szégyenlősebb voltam, de lassan mindenbe belekontárkodtam. Énekelni aztán karaoke klubokban tanultam meg, ahol a japánok hosszú órákat képesek eltölteni.

MN: Első zenekara, az Urban Lights britpopot játszott, de a szólókarrierjében mégis a latin vonalat követi. Identitást is talált a stílussal?

ÁS: Ezen nem gondolkodtam. De a latin stílus valóban nagyon közel áll a szívemhez. Már Berlinben éltem, amikor egy barátommal elkezdtünk spanyol nyelvű dalokat írni. Néhányat bevittem a Universalhoz, ahol kifejezetten szerették őket. Úgy volt, hogy énekest is találnak hozzájuk, végül azt mondták: „Álvaro, te tudsz énekelni is, nem?” Onnantól gyorsultak fel az események. Az El Mismo Sol listavezető lett, egy évvel később duettet készítettünk belőle Jennifer Lopezzel, én pedig szólóművésszé váltam, akinek nincs ideje a bandájára. Volt is ebből feszültség, de hamar elcsitult. Szerencsére nagyon támogatón álltak hozzám, ők is tudták, hogy jól döntöttem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.