NAPOZÓ - nagy nyári melléklet

„Már nem tudjuk, miből lesz sláger”

Álvaro Soler énekes-dalszerző

Zene

A harminckét éves zenész közös dalt énekelt Jennifer Lopezzel, legismertebb slágere, a Sofia dallamát pedig az is ismeri, aki csak a szomszédból hallgat rádiót.

Magyar Narancs: Ha jól tudom, poliglottnak mondja magát, apja német, anyja pedig spanyol-belga származású. Barcelonában töltötte a gyerekkorát, mígnem tízéves korában Japánba költöztek.

Álvaro Soler: Úgy képzeltem, hogy Japánban rizsföldek vannak és faházak, de Tokió a maga hatalmas méreteivel egészen más volt. Így mást is adott persze. Elsősorban inspiráló, biztos közeget egy olyan társadalomban, ahol mindenki a maga csendes módján egymást szolgálja. Hogy őszinte legyek, nagyobb sokkot jelentett, amikor tizenhét éves koromban hazaköltöztünk Spanyolországba, és megtapasztaltam, milyen, amikor mindenki magáért teper. Felért egy pofonnal. Kimondottan tanulnom kellett, hogy önmagamra gondoljak.

MN: Mikor kezdett zenélni?

ÁS: A 10. születésnapomra kikönyörögtem egy Casio zongorát, amely egyben tanulásra is alkalmas volt. A Candle in the Wind Elton Johntól és a Für Elise az első darabok között volt, amelyeket megtanultam. A suliban a barátaimmal együtt bandát alakítottunk, én doboltam, de a testvérem is benne volt, ő lett a frontember. Én sokkal szégyenlősebb voltam, de lassan mindenbe belekontárkodtam. Énekelni aztán karaoke klubokban tanultam meg, ahol a japánok hosszú órákat képesek eltölteni.

MN: Első zenekara, az Urban Lights britpopot játszott, de a szólókarrierjében mégis a latin vonalat követi. Identitást is talált a stílussal?

ÁS: Ezen nem gondolkodtam. De a latin stílus valóban nagyon közel áll a szívemhez. Már Berlinben éltem, amikor egy barátommal elkezdtünk spanyol nyelvű dalokat írni. Néhányat bevittem a Universalhoz, ahol kifejezetten szerették őket. Úgy volt, hogy énekest is találnak hozzájuk, végül azt mondták: „Álvaro, te tudsz énekelni is, nem?” Onnantól gyorsultak fel az események. Az El Mismo Sol listavezető lett, egy évvel később duettet készítettünk belőle Jennifer Lopezzel, én pedig szólóművésszé váltam, akinek nincs ideje a bandájára. Volt is ebből feszültség, de hamar elcsitult. Szerencsére nagyon támogatón álltak hozzám, ők is tudták, hogy jól döntöttem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.