Mintha kivesztek volna azok a kultikus karakterek, amivé Beyoncé évek óta formálja magát: az izgató, de megközelíthetetlen, elegáns és kiismerhetetlen, márványból faragott uralkodónő, aki elé önkéntelenül is rózsaszirmot szórna az egyszeri rajongó. Az Instagram, a TikTok és a Twitter lerántja a földre a szórakoztatóipar legnagyobb szupersztárjait is, akik kénytelen-kelletlen posztolnak fürdőszobai szelfiket és flitterfilteres cicás videókat, tudva, hogy ma a népszerűség talán már tizenöt percnél is kevesebbet jelent.
A méhkirálynő
Beyoncé viszont az ellenkező irányba halad, ő az a popsztár, aki egy ideje már jóval több akar lenni, mint énekesnő. Szeizmikus erő a kultúrában, aki ha nem uralja a Billboard-listát minden héten, egy-egy megjelenésével megállítja a világot, hogy tudassa, a királynő itt van: a „Queen Bee”, ahogy az őt nyüzsgő méhecskeként szolgáló rajongók nevezik, akik cserébe „Beyhive” néven illetik magukat. (Adalék a történetben: Beyoncé tényleg tart méheket, mármint valódiakat, mintegy 80 ezret, több száz üvegnyi mézet készítenek évente; de miért is lepődnénk meg ezen jobban, mint azon, hogy egy vidéki kastélyhoz istálló és lovászok is tartoznak?)
Hat éve nem jelent meg stúdióalbuma, de nem mondhatjuk, hogy eltűnt: 2018-ban emlékezetes fellépése volt a Coachellán, önünneplő, önmitizáló rapalbumot készített férjével, Jay-Z-vel (Everything is Love), és szült három gyereket. Terhességeiről festői fotókat közölt. Nemcsak szinkronhang volt az Oroszlánkirály fotorealisztikus CGI-változatában, de a soundtrackjét is elkészítette. Szimba története újabb irányba vitte el, Black Is King címmel zenés filmet készített, amellyel újrafogalmazta a királyságát elveszítő, vándorló herceg toposzát, egyben mítoszt kovácsolva az identitását kereső fekete közösségnek. Ha nem lenne elég a méhkirálynői póz, itt az újabb korona: a Black Lives Matter mozgalommal új erőre kapó kisebbségnek osztályt, rangot szerezni. A Mood 4 Eva című dal tavalyi klipjében Beyoncé és Jay-Z leopárdmintás kosztümökben, súlyos pecsétgyűrűkkel, arisztokrataként jelennek meg, miközben a falon fekete művészek high-brow festményei függnek. De amíg a média és a rajongók a klipekben rejtőző szimbolikus jelentéseket kutatták, azért volt, aki nem átallotta megjegyezni: a Black Is King éppen Afrikában nem streamelhető. Vagy azt, hogy Beyoncé a fogyasztói társadalom csúcsán luxuséletvitelét kínálja mintaként, mégis azt a szájkosár nélkül csaholó kapitalizmust élteti, amely nyugaton a farkát csóválja, de fogai a harmadik világot marcangolják.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
