„A tegnapi koncert semmiképpen sem növelte a Beethoven úr zeneszerzői tehetsége iránti lelkesedést. Razumovszkij, Appony[i] és Kraft urak, akik szinte istenítik ezt a komponistát, a kisebbséghez tartoznak, a zeneértők többsége viszont nem kíváncsi Beethoven zenéjére.” 1814 végén így írt egy magát nyilván ugyancsak zeneértőnek ítélő bécsi titkosrendőr, és annyiban – dacára a dacárandóknak – talán mégis lehetett valami kis igazság e kijelentésben, hogy Beethoven ekkor tájt írt jó néhány olyan művet, amelyekre utóbb aztán valóban nemigen volt büszke. Igaz, ezek éppenséggel a közönségsikert elérő vagy épp eleve populárisnak szánt művei voltak, amelyeket az 1815-ös bécsi kongresszus előtt, alatt és után az elismerésre és a pénztárkönyvre is tekintettel komponált meg a mester. Ekkoriban keletkezett, azonban más, kísérletezőbb úton járt a goethei alapú Szélcsend és szerencsés utazás, mely kantáta egy másik, szintén erősen tapogatózó jellegű
Beethoven-kompozícióval, a Karfantáziával, valamint a VI. „Pastorale” szimfóniával közös koncerten szólal majd meg: Vásáry Tamás vezényletével, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara előadásában (Zeneakadémia, október 11., fél nyolc).
„Semmit sem csinálok hátsó szándékkal, manipulációs akarattal. Az a fajta mesterember vagyok, aki annak örvend, ha egyféle módon ki tudja magából írni a hangokat. […] Nagyon sok idősebb barátom megrótt már amiatt, hogy múltbeli zenei idiómákat használok, és hogy nem vagyok kortárs zeneszerző. Pedig az vagyok, de még mennyire! Azt pedig, hogy az új melyik ajtón jön be, senki sem tudja előre. Ha idegen állomáson állunk, hajlamosak vagyunk fixírozni egy irányt, hogy onnan jön majd a vonatunk, és meglepődünk, amikor a másik irányból érkezik.” Több mint másfél évtizede éppen a mi lapunknak nyilatkozott ily meggondolkodtatóan az idén 70 esztendős Orbán György, akit életének e kerek évfordulóján koncert köszönt majd a Zeneakadémián. A sokszereplős és gazdag programú ünnepi hangverseny reprezentatív mintát kínál számunkra ebből a befogadható, sőt mi több – szerethető zeneszerzői életműből, és felhangzik majd az Albumlapok Razumovszkij grófnak című zenekari darab is: csak hogy újra szerepeljen ezeken a hasábokon a fentebb már említett, hajdan tartósan Bécsben rezideáló és valóban Beethoven-rajongó orosz arisztokrata neve (október 7., fél nyolc).
Az elkövetkező napok egy fiatalabb kortárs zeneszerző számára is különös fontossággal bírnak majd, hiszen a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál eseménysorozata most hozza elénk a nemcsak karmesterként tevékeny Vajda Gergely Georgia Bottoms című vígoperájának magyarországi bemutatóját (Zeneakadémia, Solti Terem, október 8., hét óra). Az Egyesült Államok egy képzeletbeli, mindazonáltal nagyon is valóságos déli városkájában, Six Pointsban játszódó opera rendezője Almási-Tóth András lesz, a címszerepet pedig Eötvös Péter Paradise reloadedjének Évája, a fiatal szoprán, az ugyancsak az amerikai Délről érkező Rebecca Nelsen (képünkön) énekli majd.
