DVD

Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése

Zene

Az emberi törékenység, vagyis romlandó-halandó létünk allegorikus alakja indítja a prológusban Monteverdi operáját, és erről a kiszolgáltatott létállapotról mi is sokat tudnánk mesélni. Persze sokkal jobban járunk azzal, hogy mégis inkább Monteverdi mesél nekünk: most éppen egy nagyralátó és roppant meggyőző párizsi előadás 2017-es felvételén. Két francia művésznő, a vezénylő Emmanuelle Haïm és Mariame Clément rendező közös remeke ez a sodró lendületű, fanyarul szellemes és megindító produkció, amely mindvégig a jó ízlés vajmi ritka tüneményét bámultatja. Pedig a barokk színház szcenikai megoldásaival is kacérkodó színpadon akad frappírozó ötlet bőséggel: az Idő például lesántult, mankós motorversenyző képében jelenik meg a prológban, majd aztán Jupiter és Neptunusz – mint két bőbeszédű nyugdíjas – egy matrózbárban untatja egymást és a vendéglátóipari egység teljes személyzetét, valamint törzsvendégeit a lapos életbölcsességek kifogyhatatlan sorával. Mindehhez a Le Concert d’Astrée szolgáltatja a zenét, s Haïm historikus együttesét igazán nehéz lenne nem szeretni, játékuk ugyanis szinte fizikai gyönyörűséget szerez a hallgatónak. A Monteverdi-operák minőségi vagy épp revelatív előadásához nem feltétlenül kellenek sztárénekesek, de itt még ilyenből is jut kettő a fiatal tehetségek mellé: Magdalena Kožená Pénelopé és Rolando Villazón Odüsszeusz szerepében. Kožená a legmeggyőzőbb formáját hozza, hangja, énekkultúrája és pódiumszemélyisége ebben a stílusban végre se soknak, se kevésnek nem tűnik. A múlt héten a Titus kegyelme címszerepéért e rovatban leszidott Villazón pedig maga a „sokfele bolygott” Odüsszeusz: az élő előadás légkörében a személyiség (s nem mellesleg a hang) tört fényű bája újra meg újra felragyog, a lehető legszemélyesebb történetté avatva a győzelmét még sérülékenységének tudatában is kiküzdő, leleményes férfiú mítoszát.

Erato (2 DVD), 2017

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.