musical - Michael John LaChiusa: Bernarda Alba

Zene

Mi tagadás, García Lorca ösztrogéntől tüzelő modern kori klasszikusát a pragmatikus színházigazgatók rendszerint akkor veszik elő, ha a társulatukban nagy számban mutatkoznak hálás szerepre várakozó, helyzetükkel elégedetlen színésznők. A Fesztiválszínházban bemutatott produkció természetesen nem ez az eset, hiszen a dráma 2006-os Off Broadway-musicalváltozatának honosítására alkalmilag összeszövetkező művészek majd' mindahányan más-más teátrumból, különböző színházi formációk felől érkeztek: ki az Operettből, ki meg a Nemzetiből, a Magyar Színházból, az Örkényből, s persze a HOPPart csapatából.
Mi tagadás, García Lorca ösztrogéntõl tüzelõ modern kori klasszikusát a pragmatikus színházigazgatók rendszerint akkor veszik elõ, ha a társulatukban nagy számban mutatkoznak hálás szerepre várakozó, helyzetükkel elégedetlen színésznõk. A Fesztiválszínházban bemutatott produkció természetesen nem ez az eset, hiszen a dráma 2006-os Off Broadway-musicalváltozatának honosítására alkalmilag összeszövetkezõ mûvészek majd' mindahányan más-más teátrumból, különbözõ színházi formációk felõl érkeztek: ki az Operettbõl, ki meg a Nemzetibõl, a Magyar Színházból, az Örkénybõl, s persze a HOPPart csapatából. A formátumos színésznõk szerencsés összekerülése - élen a matrónaszerepben felléptetett Csákányi Eszterrel - éppúgy sokat ígért, akárcsak a kísérletezõ kedvû szerzõ, Michael John LaChiusa erõs hatásokkal dolgozó, flamencóra alapozott, eklektikus zenéje. S valóban, a rövid, hozzávetõleg nyolcvanperces elõadás számos érvényes és emlékezetes pillanatot teremtett: az alaphelyzetet exponáló, s amúgy statikusságában is lendületes koreográfiájú nyitószámtól egészen a nõvére võlegényét elcsábító, szép Adela (Radnay Csilla vokálisan is kifogástalan alakítása) jeleneteiig.

Hogy a sikerült pillanatok sorából valamiképp mégse kerekedett emlékezetes este, azért ezúttal vonakodnánk Böhm György szolid rendezõi mûködését kárhoztatni. Úgy lehet, inkább a musical útkeresõ jellege határolta be a zenés színházi élményt, amely így néhány kitüntetett mozzanatba sûrûsödött össze: Egri Márta veszedelmesen fojtott szolgáló-rezonõrének (Poncia) jelenlétébe, a Katonában még Ponciaként látott Csákányi rettenetes asszonydühébe, s a lányok szenvedélyes férfiszomjába. Valamint Vincze Balázs erõteljes koreográfiájába, no meg különösképpen a zenei kíséret (zenei vezetõ: Riederauer Richárd) mindvégig hangulatteremtõ csapatjátékába.

MûPa Fesztiválszínház, január 21.

****

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.