musical - Michael John LaChiusa: Bernarda Alba

Zene

Mi tagadás, García Lorca ösztrogéntől tüzelő modern kori klasszikusát a pragmatikus színházigazgatók rendszerint akkor veszik elő, ha a társulatukban nagy számban mutatkoznak hálás szerepre várakozó, helyzetükkel elégedetlen színésznők. A Fesztiválszínházban bemutatott produkció természetesen nem ez az eset, hiszen a dráma 2006-os Off Broadway-musicalváltozatának honosítására alkalmilag összeszövetkező művészek majd' mindahányan más-más teátrumból, különböző színházi formációk felől érkeztek: ki az Operettből, ki meg a Nemzetiből, a Magyar Színházból, az Örkényből, s persze a HOPPart csapatából.
Mi tagadás, García Lorca ösztrogéntõl tüzelõ modern kori klasszikusát a pragmatikus színházigazgatók rendszerint akkor veszik elõ, ha a társulatukban nagy számban mutatkoznak hálás szerepre várakozó, helyzetükkel elégedetlen színésznõk. A Fesztiválszínházban bemutatott produkció természetesen nem ez az eset, hiszen a dráma 2006-os Off Broadway-musicalváltozatának honosítására alkalmilag összeszövetkezõ mûvészek majd' mindahányan más-más teátrumból, különbözõ színházi formációk felõl érkeztek: ki az Operettbõl, ki meg a Nemzetibõl, a Magyar Színházból, az Örkénybõl, s persze a HOPPart csapatából. A formátumos színésznõk szerencsés összekerülése - élen a matrónaszerepben felléptetett Csákányi Eszterrel - éppúgy sokat ígért, akárcsak a kísérletezõ kedvû szerzõ, Michael John LaChiusa erõs hatásokkal dolgozó, flamencóra alapozott, eklektikus zenéje. S valóban, a rövid, hozzávetõleg nyolcvanperces elõadás számos érvényes és emlékezetes pillanatot teremtett: az alaphelyzetet exponáló, s amúgy statikusságában is lendületes koreográfiájú nyitószámtól egészen a nõvére võlegényét elcsábító, szép Adela (Radnay Csilla vokálisan is kifogástalan alakítása) jeleneteiig.

Hogy a sikerült pillanatok sorából valamiképp mégse kerekedett emlékezetes este, azért ezúttal vonakodnánk Böhm György szolid rendezõi mûködését kárhoztatni. Úgy lehet, inkább a musical útkeresõ jellege határolta be a zenés színházi élményt, amely így néhány kitüntetett mozzanatba sûrûsödött össze: Egri Márta veszedelmesen fojtott szolgáló-rezonõrének (Poncia) jelenlétébe, a Katonában még Ponciaként látott Csákányi rettenetes asszonydühébe, s a lányok szenvedélyes férfiszomjába. Valamint Vincze Balázs erõteljes koreográfiájába, no meg különösképpen a zenei kíséret (zenei vezetõ: Riederauer Richárd) mindvégig hangulatteremtõ csapatjátékába.

MûPa Fesztiválszínház, január 21.

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.