Narancsfül: Willy Deville: Love And Emotion

  • - marló -
  • 1996. szeptember 12.

Zene

Nekem könnyű, én imádom Otis Reddinget és Percy Sledge-et, Joe Cockerrel is elvoltam valamikor, miért pont ezzel a szerencsétlen Willy Deville-lel volna bajom. Aki, legalábbis eddig úgy gondoltam, csak magában Willy, zenekarostul Mink, de ennek most ellentmond ez a válogatás; inkább nem firtatom.

Nekem könnyű, én imádom Otis Reddinget és Percy Sledge-et, Joe Cockerrel is elvoltam valamikor, miért pont ezzel a szerencsétlen Willy Deville-lel volna bajom. Aki, legalábbis eddig úgy gondoltam, csak magában Willy, zenekarostul Mink, de ennek most ellentmond ez a válogatás; inkább nem firtatom.

Az mindazonáltal megáll a lábán, hogy épp negyedszázada igyekszik kitörni alultáplált ismertségi mutatói mögül (-ból), de azért nem kapkodja el, kivált a mi latin zenei befolyásoktól csak mérsékelten terhelt égtájunkon. Merthogy a mi Willynk, aki Mink, ugyan a hetvenes évek közepén a New York-i artisztikus punkzenekarok között tűnt fel (CBGB-s három koncertfelvétele is e lemezen van), akkor talált haza úgy isten igazán, amikor a latin tánczene, a rhythm and blues, de legfőképpen a soul irányába fordult. És akkor találta meg méltó társait is, amint az jól hallható, szemlátomást. Így hát szeretettel köszöntjük az érdeklődőket itt, az örök hatvanas években, kéretik gyors pillantást vetni Deville páratlan cigánybáróbajszához patentos dolmányára, úgy, és most alámerülés ebben a fekete tengerszerű hangban: tizenkilenc szám, húsz év, hetven perc, az annyi, mint...

- marló -

Atlantic

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.