Interjú

„Néha elő is kell adni”

Csach Gábor – Kinopuskin

  • Soós Tamás
  • 2022. november 30.

Zene

Az idén 35 éves zenekar az újhullámos, funkos, jazzes zenéjével a kilencvenes évek egyik legjobb alternatív produkciója volt, olykor-olykor mostanában is fellépnek. A zenekar vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan lettek az ország legjobb funkyzenekara, miért hagyták abba a csúcson, számított-e, hogy Balassagyarmat fideszes polgármestere lett.

Magyar Narancs: 1987-ben, tizenévesen alapítottátok a Kinopuskint. Milyen zenei élet volt akkoriban Balassagyarmaton?

Csach Gábor: Balassagyarmat ősi popzenei bástya, Rózsavölgyi Márk itt született, szóval a csárdás is gyarmati találmány. A rakendroll is korán megjelent, a hetvenes évek elején már voltak hippizenekarok saját dalokkal: a Newman Group vagy a Pénisz, mely utóbbit a rendőrség miatt Penésznek kellett hívni. Mi a negyedik zenekar-alapítási hullámba estünk bele a nyolcvanas évek végén, amikor nagyon eklektikus zenék voltak Balassagyarmaton, de az undergroundban mi voltunk az elsők. A Bizottság és az ős-Bikini lemezeitől, mint városi bolondok, padlót fogtunk, evidencia volt zenekart alapítani. A nyolcvanas évek végén és pláne a kilencvenes évek elején pezsgő klubélet volt az országban. Művházak mindenhol, a Fidesz Narancs Klub hálózata hatalmas volt, szóval rengeteg helyen lehetett koncertezni. Balassagyarmaton a mai napig létezik a Rock Táncház, amely ugyanolyan fogalom, mint a veszprémi Enyhe Fintor, vagy a már nem létező pécsi Gyár. ’89-ben már a Fekete Lyukban, majd a Tilosban játszottunk. Nem csak odahaza volt klubunk, de Salgótarjánban is.

MN: Elég gigászi volt az első felállásotok, rézfúvósokkal, vokalistákkal. Egy baráti társaság volt?

CSG: Persze. Kilencen voltunk, két Barkas­szal jártunk koncertezni, komplett mozigéppel. Régi szocialista híradókat vetítettünk – ezeknek el lehetett csórni a kópiáját –, aztán átszakadt a vászon, és kezdődött a koncert. Ez nagyjából egy évig tartott. Drága volt ennyi embert utaztatni, ezért ’93-ra négy főre és egy Zsigulira szűkült a felállás.

MN: A második lemeztől egyre technikásabb lett a zenétek, a harmadikra, a Cinema Vendettára pedig már a funk és a jazz-rock is hangsúlyossá vált. Honnan jött a funkőrület?

CSG: Mindig is bírtuk ezeket a zenéket, csak játszani nem tudtuk. Szerettük James Brownt, Zappát, meg Johnny Guitar Watsont. Aztán a második lemezre, az Aha Oe Feiire jött egy kiváló dobos és egy basszusgitáros, Gonda János és Katona Pál. Ennek köszönhetően teret nyert a zenénkben a funky és a jazz.

 
Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.