„A Polgári engedetlenségről szóló esszéje elején Thoreau az alábbiakat idézi: »Az a legjobb kormányzat, amelyik egyáltalán nem kormányoz.« Majd hozzáteszi: »És ha az emberek felkészültek lesznek rá, az lesz majd az ő kormányuk.« Sok zenész készen van már. Számos zenei példánk van a gyakorlati anarchiáról. A zene meghatározatlan szólamokból áll, amelyek egymáshoz való viszonya nincs rögzítve (nincsen partitúrája). Zene, notáció nélkül. A próbáinkon nincsen karmester. (…) A zenészek kormányzat nélkül is boldogulnak. Mint az érett gyümölcsök (s ezzel a Thoreau írásának végén lévő metaforára utalnék), melyek lehullanak a fáról.”
Így írt John Cage az általa elképzelt, ideális zenélési módról A csend című könyvében. Nagyon ritkán valósul meg valami ilyesmi – a Fesztivál Akadémia koncertjén azonban belekóstolhatunk a cage-i esztétikába, hiszen az otthon talált, tetszőlegesen válogatott tárgyakra „írott” Living Room Music is elhangzik. Aztán ismerősebb repertoár felé lépünk – Arenszkij-vonósnégyes, Brahms és Dvořák –, de ritkaság gyanánt, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin kurátori munkájának hála Ligeti és Leclair művei is felcsendülnek (Zeneakadémia, július 21., hét óra). A gazdag felhozatalt kínáló fesztiválról hadd ajánljuk még a Bartók-napot, az egész napos program végén pedig a Pannon Filharmonikusok koncertjét, amelyen négy versenymű is elhangzik Vilde Frang, Kelemen Barnabás, Maxim Rysanov és Sunwook Kim előadásában (Zeneakadémia, július 22., hét óra). Másnap, immár a zárókoncerten Szalóki Ágnessel, a Parno Graszttal és a Söndörgővel búcsúznak a fesztiválcsinálók. A pontot azonban Brahms h-moll klarinétötösével teszik ki a végére (Zeneakadémia, július 23., hét óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
