Alexander Balanescu nem hagyta, hogy a "komolyzene" uralja a művészetét. Miután 1987-ben kiszállt az Arditti Quartetből és megalakította a magáét, a felkapott "súlyos" szerzők (Michael Nyman, Gavin Bryars) mellett örömmel tett-vett a pop (Pet Shop Boys), a rock (David Byrne) és a dzsessz (John Lurie, Ornette Coleman) terepén is, nem beszélve híres Kraftwerk-feldolgozásairól. - Elvégre "az elektronikus zenében a Kraftwerk nem kevésbé fontos, mint Stockhausen", ahogy azt meg is mondta a '92-es Possessed kapcsán.
Aztán csak két év kellett, és újra előrukkolt egy fordulattal: Luminitza albumát immár a kelet-európai népzene, Balanescu romániai gyökere táplálta. (1969-ben vándorolt ki a családja Izraelbe, utóbb ő Londonban folytatta zenei tanulmányait.) Ennek a "rácsodálkozásnak" a jegyében vállalt szerepet a Muzsikás együttes Bartók-albumán, és jó pár közös útjuk is volt ezen a vidéken, így nem meglepő, hogy a Luminitza után egy újabb tradicionális forrás után nézett.
- Emlékeztem, mennyire szerettem Maria dalait, úgyhogy gondolkodni kezdtem, mit kezdhetnék az anyagával - írta abban az e-mailben, amit a Maria T megjelenésekor váltottunk.
- Előtted van, hogy mikor találkoztál vele először? - feszegettem tovább.
- Úgy nyolc-kilenc éves lehettem. Az egyik lemezének a borítóját néztem. Egészen elbűvölt, olyan gyönyörű volt rajta. Aztán meghallottam azt az érzéki, szomorú hangot... Egy ilyen találkozást nem lehet elfelejteni.
*
Balanescu vállalkozása mindazonáltal nem a Tanase-dalok "szimpla" feldolgozására irányult. Megalkotható-e az a személyes forma, amely éppúgy tükrözi Tanase, illetve a romá-niai népzene hatását, mint a többi, a klasszikus zenéből, a dzsesszből és az elektronikus zenéből eredő befolyását? - inkább ennek a kihívásnak kellett megfelelnie.
Öt, hat, nyolc év telt el.
És most tessék. Éppen hogy túlestünk a lemezen, s máris leshetjük, hogy a Maria T mikor vetődik errefelé az osztrák Klaus Obermaier - Maria fellépéseit is megidéző - video-installációjával. Mert úgy lehet az igazi, igazán - jóllehet "pusztán" a CD-ről is leírható: ez egy műfajteremtő, vagy mondjuk így: "kultúrák feletti" produkció. Letisztult, zsigeri és mégis ismeretlen - közös és új életre keltve Maria hangját a Balanescu vonósnégyessel, a technológiát a természetességgel, a népzenét a klasszikussal, Kelet-Európát a Nyugattal, a múltat a mával.
Maria csak a negyedik számban "bukkan fel" a lemezen, de tessenek türelemmel lenni: finom melankóliájú, fennkölt muzsikát hallhatnak addig is. Az igazi csoda persze a "találkozásé", az egészen zavarba ejtő, annyi érzés húzza le s fel. Az Isten is Balanescunak teremtette ezt a Tanasét.
Mi meg csak lesünk: nincs aki megmondja, hogy műfaját tekintve miféle muzsikáról van itt szó. S így, ha pár centivel alább egy gyanús párhuzamra ragadtatom magam Tanase lemeze kapcsán, most jobb híján továbbaraszolgathatok annak mentén: mintha a Kronos Quartet feldolgozta volna Karády Katalin és a Taraf de Haidouks közös lemezét, valahogy úgy gondolnám elképzelni a Maria T-t.
*
- Én tőled hallottam először Mariáról, azt sem tudom, mennyire ismert Romániában - firtattam.
- Maria még mindig ikon a román kultúrában. Annak is köszönhetően, hogy soha nem esett csorba a művészete tisztességén, bármiféle nyomás is érte a mindenkori hatalomtól - válaszolta Balanescu, aki a legkomolyabb dolgait azóta műveli, mióta nem hagyja, hogy a komolyzene uralja a művészetét.
Mute/EMI, 2005
Maria Tanase: Ciuleandra
Romániában persze könnyebben elérhetők Tanase lemezei, de Nyugaton sem kell pánikba esni: a berlini Oriente Musik átvette őket, s már két válogatást kiadott. Apjának kertészete volt Bukarest határában, a kis Maria ott hallott először népdalokat a munkába járó asszonyoktól. Szerelem az első hallásra, aztán a bukaresti zeneiskola népzenei osztályán mélyült a kapcsolat, s a harmincas években Maria már rádiófelvételeket jegyzett.
Persze, ha fogalmazhatok "szerencsétlenül", Tanase "több volt", mint népdalénekesnő: jártas volt a sanzonokban és az operettekben, színházi és filmes szerepeket is vállalt. Nézzék csak ezt a fényképet róla: éppen úgy fest, akár egy "igazi" díva, telis-tele mélységes szenvedéllyel, titokzatossággal.
No és a hangja is olyan. És úgy is énekel.
Hogy mondjam, erről a Ciuleandráról az ugrott be nekem, mintha Karády Katalin a Taraf de Haidouksba botlott volna.
Maria karrierje szinte töretlen volt - mindössze Antonescu náci állama tette tilalmi listára a negyvenes évek elején -, élete utolsó tizenöt éve folyamatos fellépésekkel telt, Isztambult és New Yorkot is érintve. Ötvenéves volt, amikor 1963-ban meghalt - a csúcs csúcsán és mégis keservesen: tüdőrákban.
Köszönet Balanescunak, hogy ezt a nagyszerű asszonyt közelebb hozta hozzánk.
Oriente Musik, 2001
